Váll közé húzott fejjel
megnyugodott,
mert a madarak szemében még
meglátta az aranymedál
ragyogást, és arcul csókolta a szél.
Egyedül maradt ma is,
kéregarccal eltöprengett.
Lehetne
fa őszi kabátban,
emlékezet vagy alma íz,
esetleg hóval felszentelt virág,
talán ívelő híd,
akár galamb csőre is lehetne.
Mindig a fölfoghatatlan
lesz a legbizonyosabb.