Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Egyetlen

, 287 olvasás, kalmanbacsi , 14 hozzászólás

Gondolat

Rétkimonóban
telleg előttem a táj,
párolgó
csésze kezében a tó,
mosolya fecskevillanás,
lehelete szellő
és a haja sás,
lépte hullámzó
búzatábla,
pipacsszegély lebben,
ha villan bokája,
nádpillája
szemére szelídül,
mikor ajkamra
csendet hallgat,
ölében nyugalmat
fogan a magány,
ő az egyetlen
asszonyom, hazám.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Vers
· Írta: kalmanbacsi
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 32
Regisztrált: 1
Kereső robot: 55
Összes: 88
Jelenlévők:
 · aron


Page generated in 0.0685 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz