Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Egyetlen

, 264 olvasás, kalmanbacsi , 14 hozzászólás

Gondolat

Rétkimonóban
telleg előttem a táj,
párolgó
csésze kezében a tó,
mosolya fecskevillanás,
lehelete szellő
és a haja sás,
lépte hullámzó
búzatábla,
pipacsszegély lebben,
ha villan bokája,
nádpillája
szemére szelídül,
mikor ajkamra
csendet hallgat,
ölében nyugalmat
fogan a magány,
ő az egyetlen
asszonyom, hazám.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Vers
· Írta: kalmanbacsi
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 30
Regisztrált: 0
Kereső robot: 63
Összes: 93

Page generated in 0.0523 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz