Még a disznóvágás utómunkálatait is meg kell említenem. A kolbászok, svartli és egyes hurkák füstölőbe szállítása. A szalonnák és a sonkák pedig bekerültek a sózó teknőbe, úgy három hétre. Persze ezeket forgatni is kellett naponta a sólében, és locsolgatni, az ily tartósítási mód már több száz éves múltra tekint vissza, úgy tudom. Utána persze vittük a füstre ezeket is. Így a következő nyárig bizton elálltak.
Persze nem mindig! A padláson levő fa-rudakra kerültek, de a kolbászokat néha, mi gyerekek,’ megvámoltuk’, persze sutyiban, sokszor kenyér nélkül, behabzsoltunk egy-egy darabot, ha farkaséhesek voltunk. Amikor csak egy sonka maradt, az sérthetetlen volt húsvétig! Volt aki gyolcsba bu-gyolálta, vagy sűrű szúnyoghálóba, a köpő-legyek miatt. Így meg lehetett védeni azokat egészen tavaszig is. Persze akkoriban hűtő és mélyhűtő csak az ’ uraknak’ volt.
A hócipőtök tele van a sok disznóság leírásával, látom ám, szemetek is le-le csukódik már! Más témára kell váltanom, úgy gondolom.
Megjegyzés: -folytatása következik-