Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Létezések…

, 277 olvasás, barnaby , 5 hozzászólás

Abszurd

Nem várhatsz csodát tovább, ne csodáld
a kérészek torát!
Röpke lét ez, hamar semmivé lesz!
Talán örökre megigézett a gyönyörű nász?
Térben és időben táncolsz.
Kurta életű dimenziódban hangod
kiereszted, majd szilenciód
ellebeg feletted.
Pillanatokat harácsolsz. Magadhoz láncolsz
szeretni társat, hogy szemében,
szemed tüzét lássad.
Örülsz, hogy megteheted…
Lépéseidre fentről valaki vigyáz?
Mikor libabőrösen a hideg kiráz,
ha panaszra fakadsz és szavad csak sirám,
gondolj a napra, mikor élted szakad.
Minden erényed, hegynyi hibád
semmivé apad.
Nem számít már a feldobott pénz,
sem az, hogy fej, vagy írás…
Dúsreményű, tiszta mennyország!
Szép akkor, ha a földre lehozzák
és részed is van benne.
Talán egyszer megtudod, milyen is lehetne,
ha nem a pokol tüzéért verekednél.
Ha egy koldus keveset kér
zsebedhez érve, s Te nem fenyegetnéd.
Szeretet-bér, megváltásod lenne.
Kulcs az elvezető úthoz…
Ám, kiül a konok önzés a pokol
tornáca elé, s kevélyen duzzog.
Csak fűtik-fűtik az óriás katlant…
Fekete köd lep el, s terít rád szoros paplant.
Nem menekülsz. Az elvetemült éned szenved.
Magadnak kerested. Nincsenek csodák.
Nászoló kérészek! Szemrebbenés a világ…

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Abszurd
· Kategória: Vers
· Írta: barnaby
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 5
Regisztrált: 0
Kereső robot: 8
Összes: 13

Page generated in 0.0381 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz