Himbálódzó mellű, érett a nyár.
Nem sorompó, finom, képlékeny fal
az öle, a ki-betüremlő táj,
és egyidős a jövő tavasszal.
Mondják: idén kissé balkezes lett,
de tudja, így, setén is szeretem,
fülére páros cseresznyét teszek,
s kívánom, boldog őszanya legyen,
fussák be szívós kacsok, tökindák
mielőtt dús nedveit felinnák,
s elropogtatná csontjait a tél.
Bárhol is lesz, tudni fogok róla,
együtt ketyeg bennünk az ősóra,
s mondom: az én anyám is lehetnél.