Navigáció


RSS: összes ·




Vers: A csorda

, 229 olvasás, Pandora , 7 hozzászólás

Ezek vagyunk

A légben zajló-vérű élet fázik,
Rongyos felhő lopva úsztat pára-kört,
Hópelyhek tánca láncos cseppbe mállik,
Szürke rabruhába öltözik a föld.

Merész farkasok prédájukra várnak,
Karámban marhák, étkük szittyós törek,
S amíg kicsapva a hidegben állnak,
Lábukon kapca lesz az éles cövek.

Köröttük most csak szikes pusztaság van,
Jeges burkában álmot látó vadon,
Mit súg e zúgó szélvészes világban,
A sok horgasztott fejű éhes barom?

Zord az idő s ahogy bús lobogója
Kibomlik a foltos rónaság felett,
A gyászos nyomor holt-karéjba fonja
A szökőárba fúló reményeket.

Didergők a fák s az emberek sora,
Messzire látó szeplőtlen sivatag,
Belep minden halmot a fehér moha,
Míg hitük hámot öklel az ég alatt.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Ezek vagyunk
· Kategória: Vers
· Írta: Pandora
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 15
Regisztrált: 6
Kereső robot: 25
Összes: 46
Jelenlévők:
 · crtadevojka
 · gszabo
 · Jakab Tibor
 · Janitata
 · Kiss Teleki Rita
 · Securus


Page generated in 0.0285 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz