Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Az utolsó zsoltár

, 451 olvasás, soulkeeper , 2 hozzászólás

Sajgó lélek

/Megsárgult falakon odahányt viták,
asztalon felejtett levél kópiák;
ziháló tüdőm levegőért kiállt!/


Íme, az utolsó zsoltár;
arról szól ami voltál.
Az utolsó perc,
az utolsó ölelés,
az utolsó csók
miben a bizalom oly kevés.

Az utolsó pillantás;
a legfájóbb csapás!
Szád ízét még érzem,
ez mézes mérgem.
S hiába forró érintésed;
szívemben fájó lüktetésed!

Én hagylak el, mégis nekem fáj jobban,
de mi egyszer megrepedt, úgyis szétrobban!
Ezzel a tollal ez az utolsó versed,
de te nem akartad, hogy írjak neked!

Ez az utolsó hangos dal
ami hozzád szól hangommal.
Az utolsó himnusz mi szerelmünk élteti,
az utolsó levél mi érzéseim fedi.
Az utolsó szó; mi jogán megérdemli,
hogy őszintén, szívből felelj neki!

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Sajgó lélek
· Kategória: Vers
· Írta: soulkeeper
· Jóváhagyta: Medve Zsolt


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 23
Regisztrált: 1
Kereső robot: 11
Összes: 35
Jelenlévők:
 · Kavics


Page generated in 0.0425 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz