Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Csókák…

, 242 olvasás, barnaby , 1 hozzászólás

Természet

Csókák, szürke kabátos öreg rókák
"osztyák"-tyák-tyák az észt, ha az erdőt-mezőt
vígan ostromozzák. Fekete sereg… Víz is lepereg
sűrű tollatokról, nem féltek az éhes ordasoktól.
Szemetekben a bölcs hallgatás beszédes, de nem hallja más,
csak aki érti nyelvetek. Lehet svájci, gall, vagy osztrák,
néma gyermek, beszéljetek, beszéljetek!
Lesz friss sarjú vetés, ne féljetek! Magok, pondrók,
tücskök bogarak, meg egyebek… Egyetek, csak egyetek!
Jobbak, mint a szentelt ostyák -tyák-tyák…
Cserfes csókalegények, sokat tűrt vitézek.
Még nevettek is rajtunk, szemetekből efféle dolgokat kinézek.
Nem loptok aranyrojtot, sem sapka bojtokat, bibéket.
Se fényes kanalakat, üvegcserepet,
szeretnék megölelni minden csókagyereket.
Emeljetek szárnyatokra setét seregem,
búmat, bánatomat véletek elfeledem!
Szálljatok magasan, hol az eget márványozzák,
kékre festik, veletek látnám mindezt napestig.
Ében-szárnyú fésűs-gereben- felhőtilolók,
széloszlatók, messzelalók, messze hagyók…
"csip-csip csóka, vak varjúcska", kényszeredett városlakók…

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Természet
· Kategória: Vers
· Írta: barnaby
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 10
Regisztrált: 0
Kereső robot: 12
Összes: 22

Page generated in 0.0447 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz