Sávra osztott életek égetnek
fekete-füst reménységet,
keménységet színlelve kapaszkodnak
saját irhájukba markolnak,
s gőzbe írják titkos neveiket.
Felejtik egymás szavait,
szakadni kényszerülnek mély szálak,
szakállak nőnek gyermek-arcokon,
a túlélő közöny beléjük oson,
míg bele nem vesznek a tátongó űrbe.