Az én lelkem egy falat…
szeretlek, mint grizzly a halat
vagy, mint disznó a kondért…
Oda vagyok érted, mint róka a vakondért!
Az út hiába volt feslett,
ráléptél… és fényes lett.
Csillogsz nekem, mint a hold…
Rászóltam kutyámra: Ne csahold!
S a néma éj… a tőzeglápos,
szivárgott, mint egy törött lábos…
s e csendben… te meg én,
sétáltunk a kozmosz tetején…