Navigáció


RSS: összes ·




Jegyzet: Még mindig

, 301 olvasás, ZsuzsaMarietta , 0 hozzászólás

Ezek vagyunk

Még mindig nem értem az embereket.
Tegnap országjáró úton voltunk, temetőlátogatáson. Elég sokan szálltak fel a buszra, percekig álltunk egy forgalmas budai buszmegállóban. Egy élelmiszerbolt előtt. A Volán megálló mellett a BKV is kéklett.
Kinézve az ablakon azt láttam, hogy egy idős ember éppen próbál felállni, de vagy a mankót fogja, vagy a kezére támaszkodik, de együtt a kettő nem megy. Senki ne legyen rá-kényszerülve a tapasztalásra, mit jelent egy mankózó embernek elesni, de valami kis elképzelése mindenkinek lehet róla.
Néztem, de nem hittem a szememnek. Amíg a mi buszunkra felszálltak az utasok, jegyet váltottak, pénzzel foglalkoztak, legalább hárman elmentek az öreg mellett, legalább ennyien kijöttek a boltból – az öreg mellett – és jó sokan várták a kék buszt, meg az ingyenes járatot. Üres kézzel, telefonálva éppúgy, mint felbatyuzva. Elegánsan öltözve éppúgy, mint szegényesen.
De senki még rá se nézett a segítségre szoruló öregre! Elkerülték? Nem, még ennyit se tettek. Csak mindenki ment a maga útján, jó magasra emelve a fejét. Büszkén. Önmagukra.
Elvégre csak nem rontják el a reggeli jó hangulatukat holmi földre pottyant nyomorék látványával? Ne adj’ Isten, egy hajléktalan emberhez kéne érni. Meg amúgy is részeg, hiszen csak azok fekszenek a járdán. Juj, de csúnya is lehet, oda se nézünk!
Nagyon gonosz vagyok, amikor azt mondom: nekik legyen mondva? Igen, nagyon. De én már megtapasztaltam, hogy egy rosszullét után belém rúgtak a járdán, mondván, egy fiatal nő (akkor még huszonéves) hogy lehet ilyen részeg? Soha nem ittam, még keveset sem. Talán ez az öreg sem.
De ha mégis: egy hajléktalan italos embernek is joga van talpra állni. Segítség kell hozzá? Igen. Erősebb emberek segítsége. És meg is érdemelné azt a pillanatnyi támogatást, hiszen ő maga is tesz annak érdekében, hogy mehessen tovább az úton.
Egyenesen, előre. Nem olyan büszkén feltartott fejjel, hanem azt figyelve, nehogy valakire rálépjen. Nehogy bajt okozzon. Szégyenkezve a szegénysége miatt. Szégyenkezve a nyomora miatt.
Ha egyszer majd azok esnek el, akik elmentek mellette, ő lehajol, felsegíti őket. Vagy szól valakinek, hogy segítsen, hogy hívjon mentőt. De ő, ez a mankós, feltápászkodni akaró ember észre fogja venni a porban a másik embert.
Elvárja önmagától, hogy lásson, hogy érezzen, hogy segítsen.
Tőle mások is elvárják. Azok is, akik most olyan büszkén elmentek mellette. Akik úgy gondolják: másoknak kötelességük rajtuk segíteni.

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Ezek vagyunk
· Kategória: Jegyzet
· Írta: ZsuzsaMarietta
· Jóváhagyta: Medve Dóra

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 320
Regisztrált: 2
Kereső robot: 23
Összes: 345
Jelenlévők:
 · Déness
 · Pancelostatu


Page generated in 0.21 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz