Navigáció


RSS: összes ·




Regény: Iphone-tól a tehénig 10.

, 189 olvasás, Securus , 0 hozzászólás

Ezerszín

A tegnapi erősségem, és kirohanásaim után, ma egyáltalán nem voltam elemében. Reggel például nem magamtól, hanem ébresztőre keltem. Erősen égett bennem a vágy, hogy bekapcsoljam a szundi üzemmódot, de arra gondoltam, hogy "az állatok nem várnak meg", így álmosan lebotorkáltam.
- Szép reggelt! – üvöltötte Gábor. Gondolom ezzel az volt a célja, hogy felébresszen. Hát nagyjából sikerült is.
- Neked is! – kiáltottam vissza, ugyanazon a hangfrekvencián.
- Jól aludtál?! – fojtatta a kiabálást.
- Nem emlékszem, mert aludtam! – harsogtam. Hát elvoltunk.:)
Leültem az étkezőasztalhoz, és vártam a reggelit. Gábor ma tojásos (!) szenyót készített.
- Honnan van neked ennyi tojásod? – kérdeztem, most más normális hangerővel.
- A tyúkoktól.
- Azt gondoltam. – röhögtem.
- Az itteniektől. – segített ki – Nincs kedved segíteni a beszedésben?
- Nincs. – vágtam rá ösztönösen, de aztán elszégyelltem magam – Pontosan minek a beszedésében?
- Hát a tojásnak! – nézett rám furcsán. Én először a tyúkok beszedésére gondoltam, de végül is logikus.
- Oké. – vontam meg a vállam, és beleharaptam a szendvicsbe. Abban a pillanatban kopogtattak. A szívem nagyot dobbant, de nem mertem az ajtóhoz menni. Nem akartam látni Danit, így mivel én nem ugrottam, Gábor sétált oda. Legnagyobb meglepetésemre nem Dani volt, hanem megint a postás. Gábor izgatottan ugrált oda az asztalhoz.
- Megint csomagod jött? – vontam fel a szemöldököm. Gábor nagyon szeretheti a WS Teleshopot.
- Aha! – bólogatott boldogan.
- Mi az?
- Egy… - kezdte, és kiemelte a dobozból – T4 22 fejőgép! A legújabb gyártmány. – felelte izgatottan.
- Wow. – néztem rá furán. Nem igazán értettem, miért rendel ilyeneket. A tyúktáp adagolója sem működött.
- Hát nem gyönyörű? – kérdezte meghatottan, miközben egy képzeletbeli könnyet törölt le a szeme aljáról.
- Csodálatos. – bólogattam felvont szemöldökkel – Mikor etetünk?
- Most. – válaszolta, és óvatosan letette az asztalra a gépet.
Az udvarra kiérve kellemes meleg fogadott, így inkább levettem a smileys pulcsim.
- Gyönyörű idő van nemde bár? – kérdezte kedvesen Gábor, miközben a lovak takarmányát öntötte ki.
- Aha! Végre kezd nyár lenni. Idén még amúgy sem voltunk strandon. – mosolyogtam.
- A közeli városban van egy aqua park. Én még nem voltam, de állítólak nagyon sok csúszda van. Ha van kedved, és holnap is ilyen jó idő lesz, elmehetnénk. – vonta meg a vállát.
- Az király lenne! – kiáltottam.
- És esetleg jöhetne Dani, meg Linda is…
- Ne, ne! Én veled szeretnék menni! Csak veled! – erősködtem.
- Biztos?
- Egész biztos! – bólogattam hevesen. Nem akartam látni Danit és Lindát. Tuti, hogy úgy is csak egymással foglalkoztak volna. Én meg sírtam volna. Mindegy.
Etetés után a tyúkokhoz mentünk, Gábor pedig megmutatta, hogyan kell óvatosan kiemelni a tojást.
- Most te jössz! – mondta bátorítóan, én meg, úgy ahogy mutatta, odanyúltam, de abban a pillanatban a tyúk idegesen odakapott.
- Aú! Ez megharapott! – fogtam meg gyorsan a bántott ujjam.
- Akkor ő a Chuck Norris tyúk, mivel harapni csak foggal lehet. – röhögött Gábor – Lassabban, hátulról kell! Valószínűleg azt hitte az ujjadra, hogy kukac.
- Hinni a templomban kell! – jelentettem ki sértetten.
- Akarni meg a WC-n. Na, próbáld meg még egyszer. – mutatott Chucky felé, én meg már sokkal óvatosabban próbálkoztam.
- Megvan! Sikerült! – ujjongtam a tojással a kezemben – Na, ki a király? Na, ki a király?
Gábor csak röhögött, én meg ugrálva beraktam a zsákmányom a kosárba. Őt egy fejőgép, engem meg egy tyúkszaros tojás hoz lázba. Azt hiszem, tényleg rokonok vagyunk.:)
Ahogy végeztünk mindennel, bementünk a házba és leültünk az étkezőhöz.
- Most mi lesz a következő teendőnk? – kérdeztem izgatottan.
- Semmi. Kész vagyunk. – jelentette ki Gábor, mire tágra nyílt szemekkel néztem rá – Nem tudsz mit kezdeni magaddal, mi? – röhögött.
- Hát… Tudod mióta összevesztem Danival… - kezdtem, de aztán eszembe jutott, hogy Gábor még nem is tud az egészről semmit.
- Összevesztetek? – kérdezte meghökkenten. És ekkor megeredt a nyelvem.
- Sajnos igen. Amikor először találkoztunk, eléggé megtetszett, és ő elvitt motorozni, meg fagyizni. Azt hittem én is tetszem neki, de egy nap megláttam, hogy Lindával smárol, és olyat éreztem, mint még soha. Tudod, olyat, amit a filmekben, meg a tini regényekben írnak meg mondanak, és tök mérges meg ideges lettem. Vagyis inkább szomorú, de miután beszéltem Kittivel telón, ő kijózanított, és ráébredtem, hogy ez így nem helyes hogy ott bőgök a szobámban, és beszóltam Daninak, amitől csak még rosszabb lett az egész, és most itt tartunk. Kitti elment, és Danival egyáltalán nem beszélünk. Azaz mától. – fejeztem be, és nagyot sóhajtottam. Mintha egy óriási kő esett volna le a szívemről.
A szófosásom követően Gábor csak némán, tágra nyílt szemmel nézett.
- És most szomorú vagy. – jelentette ki. Lehet hogy csak ennyit értett meg a hadarásomból?
- Nem. Vagyis… Talán. Egy kicsit.
- Majdcsak kibékültök.
- Remélem. – bólogattam.
- Van kedved fagyizni? – jutott hirtelen eszébe.
- Aha! – asszem tényleg Gábor az egyetlen férfi, akiben bízhatok, így vele fagyiztam (inkább limonádéztam) egészen estig.

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Ezerszín
· Kategória: Regény
· Írta: Securus
· Jóváhagyta: Pieris

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 24
Regisztrált: 2
Kereső robot: 15
Összes: 41
Jelenlévők:
 · boszorka
 · Öreg


Page generated in 0.0426 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz