Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Csenddé lett

, 463 olvasás, Jocca , 14 hozzászólás

Elmélkedés

Elhalkult a lámpa fénye,
tompán és unottan motyog
- régi idők letűnt regénye:
csak pislákolnak a sorok.

Unatkozik a könyv a polcon,
magát többször kiolvasta -
az új szavakra vágyik folyton,
mint vándor az új kalandra.

A csöndet hallgatja a zene,
selyemben úszik a dallam;
a semmi lágyan moccan vele
s mélázik a néma zajban.

Elhalkult a lámpa fénye,
a függöny álmos baldachin;
lomhán lebben meg a széle -
mint víz az álmok partjain.

Egy nyíló virág levelével
szellő játszik a komódon;
közben kint már vár az éjjel,
hogy az ajtón belopózzon.

S a fehér komód szótlan mered,
minden fiók egy-egy titok;
tán' ő tudja, hogy hová vezet,
ha az éjnek ajtót nyitok.

A szoba most békés és nyugodt,
akár a lélek tánctere:
a minap megtelve harsogott,
de mára csönddel lett tele.

Elnémult a lámpa fénye,
emléke csak lopva mozog
- régi idők letűnt regénye:
mind elkoptak már a sorok.

Megjegyzés: Sillgasse, 2013. október 27.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Vers
· Írta: Jocca
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 22
Regisztrált: 3
Kereső robot: 23
Összes: 48
Jelenlévők:
 · Napsugár
 · Nituska
 · Öreg


Page generated in 0.0432 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz