Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Leteszem a tollat…

, 383 olvasás, soulkeeper , 6 hozzászólás

Elmélkedés

Életem könyv; lassan szertehull,
s az írás velem együtt fakul.
Oldala, széle rojtos, kopott,
volt aki kapott, s mégis lopott.

Bár hiányzik az a pár fejezet,
de a mű, már majdnem befejezett.
A borító is ósdi, gyűrött már,
mint hova az idő szántani jár.

Kezdetben érdekes, boldog pillanatok,
de a vége felé egyre komolyodok.
Akadtak fájdalmas, ironikus részek,
és van, amitől a mai napig félek.

Voltak olykor izgalmas, örömteli percek,
néha hiányoznak is ezek az emlékek.
Volt benne szerelem, és persze romantika,
de nem maradt ki sem viszály, sem politika.

Érdekes történet, fordulatokból is jutott,
hol az idő sürgetett, hol meg előlem futott.
Eszembe jutott már máskor is, hogy abbahagyjam,
és az egészet úgy ahogy van; a tűzbe dobjam.

/S mégis úgy esett meg,
hogy ezt még leírom,
leteszem a tollat
és végig olvasom./

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Vers
· Írta: soulkeeper
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 14
Regisztrált: 1
Kereső robot: 18
Összes: 33
Jelenlévők:
 · hazugsagok
 · PiaNista


Page generated in 0.0421 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz