Navigáció


RSS: összes ·




Vers: odaadás (nélkül)

, 421 olvasás, Magyari Emese , 2 hozzászólás

Hit és vallás


    az istentelen
    szigeten
    szabad
    rabod vagyok
    ezüst mennyed
    rejtekében
    /mint felfüggesztett
    angyal/
    életet koldulok…

    melyik menhelyen
    marad/hat/ok?
    hol senkinek se
    vagyok
    kebel-idegen?
    hol nem is létezik
    szeretet –
    se öröm
    se kegyelem?

    csak Te tudhatod…

    (ínséges múltamból
    zálog-szobrot
    nem faraghatok
    szerény-önmagamtól
    parádés petíciót
    nem fogalmazhatok)

         *

    hit-aggályok nélkül…

    Ő megkeresett volna
    a kietlen
    /hal/álom-szigeten
    csak Ő lehetett volna
    ki fény-szirtre emel
    az utolsó felhő-kereszten

    de kőtáblák törtek
    a szívem fölött
    s hiába morzsoltak
    új élettörvényeket
    sziklaerős akarat-erek
    a retorziós titkok között
    - lelkem árnyékában
    már Mózest-vérengző
    ellenség körözött…

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Hit és vallás
· Kategória: Vers
· Írta: Magyari Emese
· Jóváhagyta: Vox_humana


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 11
Regisztrált: 0
Kereső robot: 12
Összes: 23

Page generated in 0.0401 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz