Navigáció


RSS: összes ·




Próza: Kisróka visszatért

, 294 olvasás, Destiny , 8 hozzászólás

Ezek vagyunk

Már egy ideje hallottam félálomban valami kis apró mocorgást, neszezést, de mire felébredtem, csak valami ismerős érzés maradt bennem, melynek okát hiába kerestem, nem találtam.

A macskáim nem lehettek, hiszen még enyhék az éjszakák, kint alszanak, csak akkor törik rám az ajtót, ablakot, ha éhesek.

Két éve pedig egyedül vagyok, az ágy másik felére csak az emlékeim varázsolnak álomittas, szeretett arcot.

Ma reggel, mikor kinyitottam a szemem egy újabb monoton, szürke napra, megláttam a csodás vörös bundácskát, a szimatoló nózit, és az óarany szemeket, melyek most kissé szomorkásan néztek szét a világban.

Kér érzés öntött el hirtelen hihetetlen intenzitással; az öröm és a lelkiismeret furdalás. Lassan három éve, hogy észre sem vettem, nincs igazán velem. Azt nem tudom eldönteni, hogy én száműztem-e, vagy ő vonult háttérbe, akár tapintatból, akár azért, mert túl ijesztő volt számára ami történt.

Hallgatott amikor a baj kiderült, csendben volt, amikor felcsillant a remény, nem bújt elő, amikor elhittem, hogy a szeretet ereje elég ahhoz, hogy életben tartsam a másik felemet, a társamat, a támaszomat, és mélyen hallgatott, amikor minden összedőlt, elvesztettem a hitem, és talán még saját magam is.

De ma reggel újra itt szuszogott, pont úgy, mint régen, csak szeméből hiányzott az a vidám csillogás, amit annyira szerettem, és sosem szűntem meg szeretni, csak egy időre megfeledkeztem róla.

- Szia – suttogta halkan
- Szia Te kis csavargó – mosolyogtam rá, és olyan érzés töltött el, mintha egy nagy darabot visszakaptam volna magamból, a világból, ami olyan idegen lett számomra.
Ahogy a mosoly terült szét az arcomon, úgy kezdett a szeme is csillogni, a szomorúságot felváltotta a várakozás, a remény fénye.

Ettől a pillanattól kezdve tudom, hogy lehet, hogy egyedül vagyok, de nem magányos. Hiszen visszatért Kisróka.

Rengeteg megbeszélni való vár ránk, és ha elmúlik a tél, újra fel kell fedeznünk a világot, ami már sosem lesz olyan, mint rég, de biztos, hogy találunk benne szépet, értékeset, és ami a legfontosabb, nagyon nagyon fogunk vigyázni egymásra…

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Ezek vagyunk
· Kategória: Próza
· Írta: Destiny
· Jóváhagyta: Pieris

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 11
Regisztrált: 2
Kereső robot: 16
Összes: 29
Jelenlévők:
 · hazugsagok
 · Kavics
 · Öreg


Page generated in 0.0402 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz