Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Harmónia nélkül

, 420 olvasás, hegedu , 8 hozzászólás

Gondolat

Az éjszaka mélysége koldusalázat,
gondosan fátyollal kötözi be az elfáradt fákat.
A megakadt utakon testetlen kérdések
a dolgok értelme felett.
Meztelen tornyok éppen imát kongatnak,
az emberek óraütéssel alszanak.
Az összemosott álmokban
egymás mellé panaszolják a magányt,
a félbemaradt ölelések aztán mégis felragyognak.

A hajnalok roskatag lábakkal lépnek
a hangtalan napokhoz, a keresztfák felé,
majd a világosságot fonó reggelek szétnyitják
a csendet ünneplő madarak torkát.
És mégsem hallhatunk mást
csak a megzavart hangszerek hangját.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Vers
· Írta: hegedu
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 10
Regisztrált: 0
Kereső robot: 14
Összes: 24

Page generated in 0.0524 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz