Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Porcelán baba

, 530 olvasás, boszorka , 10 hozzászólás

Gondolat

A kezed, mint a jég szúr és éget,
sistereg, a te földed alattam,
mégis makacsul követlek téged.
íriszed bűvkörébe ragadtan.

Porcelán baba lettem bűnödért,
fekete, nylon szempillám nem remeg,
egy gyöngyszín napon jöttél el… miért?,
arcomról csalóka mosoly pereg.

Suttogó balsors bújik hajamban,
csipkedísz rejti zúzódásaim,
kócbelsőbe burkolom önmagam.
festett ajkamon a kín rózsaszín.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Vers
· Írta: boszorka
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 209
Regisztrált: 3
Kereső robot: 26
Összes: 238
Jelenlévők:
 · Fatyol
 · Napfeny
 · Sutyi


Page generated in 0.3685 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz