RSS: összes ·továbbiakirodalomzenegalériakönyvajánlópályázatokprogramajánlóhírek
2013-10-22 07:00:00, 530 olvasás, boszorka , 10 hozzászólás
A kezed, mint a jég szúr és éget, sistereg, a te földed alattam, mégis makacsul követlek téged. íriszed bűvkörébe ragadtan. Porcelán baba lettem bűnödért, fekete, nylon szempillám nem remeg, egy gyöngyszín napon jöttél el… miért?, arcomról csalóka mosoly pereg. Suttogó balsors bújik hajamban, csipkedísz rejti zúzódásaim, kócbelsőbe burkolom önmagam. festett ajkamon a kín rózsaszín.
Kinyomtatom
Pieris · Πιερίς