Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Kiállás Kikiáltás

, 425 olvasás, soulkeeper , 8 hozzászólás

Hit és vallás

Fáradt vagyok, száraz a szám,
múlt nyoma emészti avítt krónikám.
Korom, bár kortalan hozomány,
korom mégis temet
s nevet
rajtam, mint bukott prófétán.

Cserepes ajkamról lomhán
mállanak le malasztos szavak,
mára könnytelen gödreim mélyén
kiszáradt tavak,
s a porban nemhogy fény,
egy árva lábnyom sem maradt.

Átok fejemre e Hit,
amit
a holnap szárnyán szállva
sorsom belém énekel
mély
sebeket szántva.
Mely,
mint asszony hordta lepel,
arcom festi halálra.
Súlyos, fekete csenddel
fed, s lep el.

Bár, ha
egyszer ez lesz majd árva
kincseimnek ára,
a juss, mit a magamfajta érdemel;
akkor én büszkén viselem el!

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Hit és vallás
· Kategória: Vers
· Írta: soulkeeper
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 10
Regisztrált: 1
Kereső robot: 10
Összes: 21
Jelenlévők:
 · Tollas


Page generated in 0.0251 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz