Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Babatorzó…

, 227 olvasás, barnaby , 2 hozzászólás

Abszurd

Melankolikus sorozatbabák pecséttel
karjukon, csak unottan ásítoznak.
Már megint egy újabb "jó nap"…
Elvert gyerek kisírt könyörgéssel
rám mutat: "Ez a lánybaba beszédes.
Szeméből látom, megleszünk egymással."

Engem válassz, csendes vagyok.
Nem sírok, igényeim sincsenek.
Ken és Barbie? Szép társaság!
Elfuserált seggfejek…

Csak ülök naphosszat ahová teszel.
Ha lehet, arccal fordíts a nap felé.
Szeretném látni a kék eget,
mielőtt még a fiók mélyére küldenél,
vagy a "játékos zsákba"… sérült lelkű-testű
babák közé végleg megalázva.

Bennem ragyogjon tovább a Nap,
melegítem majd lelkük. Szemem kékjéből
átadom nekik az eget,
hogy lássanak ők is eleget.

Kopott emlékeikben őrizzék meg tovább
a hideg estékre eltéve, amikor már,
csak gondolhatnak selymes hajra, festékre
Nyílt-pipacs arcra, csordult vérszínű ajkakra,
könnyű szellő ruhákra, cipőkre…
E szomorú és valós korban a boldog édes időkre…

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Abszurd
· Kategória: Vers
· Írta: barnaby
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 22
Regisztrált: 2
Kereső robot: 11
Összes: 35
Jelenlévők:
 · Kasperl
 · Sutyi


Page generated in 0.0454 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz