Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Voltam

, 140 olvasás, Gaara , 1 hozzászólás

Gondolat

Forgót árultam a téren,
kenyeret loptam, vártam a tavaszt,
voltam dolgos és tétlen,
voltam, aki szívet szerelemre fakaszt.

Szerető, ha éppen akadt,
másnap a magány egyetlen barátja,
ki sírva anyja után szaladt,
arany dicsőségnek voltam karátja.

Szentek felett glória,
ördögöknek voltam tüzes villája,
kinek egyet kellett szólnia,
s földbe csapott dörgő villámja.

Cseléd vagy éppen inas,
szép nevem is volt: ide gyere!
voltam fújtató Szilas,
gázolva őseim emlékeibe.

És önzetlen szerelem,
néha maga, a viszonzatlan mámor,
önmagamnak adott kegyelem,
létezésem legjavából.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Vers
· Írta: Gaara
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 12
Regisztrált: 0
Kereső robot: 12
Összes: 24

Page generated in 0.0415 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz