Navigáció


RSS: összes ·




Ez+az: Az átfestett szivárvány…

, 358 olvasás, Magyari Emese , 6 hozzászólás

Fohász

Sötét ívként borítja
Szép lelkem horizontját,
S föld-szív alá szorítja,
Mint fekete fény-márvány…

Istenem! Vedd kezedbe
Maszatolt sors-palettád,
És fess, rajzolj szemembe
Egy csillag-édesanyát!

(Hány napsugárba kerül
Fiaim ölelése?
Víg mosoly mikor derül,
Ha gond-felhő űz félre?!)

Nem leszek ember-festmény,
Ég vásznán: türkiz babér;
S nem kell több szín-engedmény,
Csak egy könny-tiszta esély…

*

Ó, szeretet mestere,
Hagyjuk e hit-giccs vásárt!
Bízzuk a gyermekekre:
S lesz igazi szivárvány…

Megjegyzés: 2013. október 15.

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Fohász
· Kategória: Ez+az
· Írta: Magyari Emese
· Jóváhagyta: Medve Dóra

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 12
Regisztrált: 2
Kereső robot: 11
Összes: 25
Jelenlévők:
 · gszabo
 · nagyvendel


Page generated in 0.0534 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz