Navigáció


RSS: összes ·




Vers: És

, 442 olvasás, Mona , 35 hozzászólás

Sajgó lélek

És zaja a halva született
leveleknek melyek bronz vére
az égből hulló dér súlyát üvöltve
- letűnt fényért könyörög.

És némán köhög a csend
egy vászon nélküli akvarell
pocsolya kavalkádjába fulladva
- búgó szeánszba bolondul.

És a szívek vad sorompója
előtt tövisindákra fagyott hit
szúrja át hajnalok arany ima-havát
- kövületet nyelet.

És a magány barna odúja
mélyén ott sikít meredve a tél
szelek szürke tüzén hízva agyatlan
- önpusztításért küzd.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Sajgó lélek
· Kategória: Vers
· Írta: Mona
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 315
Regisztrált: 0
Kereső robot: 24
Összes: 339
Jelenlévők:
 · gazzo


Page generated in 0.2321 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz