itt vártam romló avarral
szegett
nagy mezők mentén
hogy kire
már tudom
látom hogy
egy vasárnap éj
a felhők közt
lassan átoson
megül tenyeremen
kicsiny madár
hajamba kapaszkodik
néhány nyár-sugár
s kifehéredik lassan
halántékomon
míg tartom karomban
a bokrok alatt
ritmust kutatnak
tétova sünök
illanó lepke
szempillám ráereszkedik
végre
erre a bávatag rétre
megkérdik
két sor már elég-e?
távolban füstköd
támolyog
mintha mellkasomra dőlne
a szivárványos ég
lassú régi kéke
hullongó időt
teregetek a tél kötelére
már két leányka
van ki
mosolyát
rámterítse
a tél hadd hintse
fagyporát