romantikus fohász
Teremtő lázban, némán nézlek,
árammal telt tekintetemmel
vetkőztetlek,
nem nyúlok hozzád,
ruháidat szent reszketéssel
ihletem bontja meg,
kigombolom blúzodat, szoknyádat
érintés nélkül hullajtom le rólad,
lassan hántom le forró öledről
az utolsó, tenyérnyi selymet,
hogy "királynői díszruhádban",
meztelenül állj előttem,
ó engedd bódult agyam
a vágyképeket zajlani,
hogy csókolhassam bimbóid
borostyán foltjait,
és beutazhassam
gömbölyű csodáid,
teliholdad túlsó felét,
hogy végig simíthassam
csípőd vonalát,
s megérinthessem
örömbe öltözött bokrod pelyheit,
beszívhassam ápolt kerted illatát,
és eljuthassak végre
képzeletemben tested aranytermébe…
… mert templomod végtelenje nekem
a valóságban ma elérhetetlen.