Navigáció


RSS: összes ·




Vers: nem felejthetek

, 392 olvasás, soulkeeper , 8 hozzászólás

Elmélkedés

üres falaim
hideg sóhaj rázza
míg kihunyt vágyaim
lángjait fázva
ismét élni álmodom

óvatos léptekkel
alantas fájdalom oson
míg maró szégyennel
az utolsó pofon
testem kíntalanná edzi

szabad s szalad az élet
de az esély szemernyi
s nincsenek jelzőfények
boldogságom keresni
immár hitem sem maradt

csak a hajnallá lett szív
mi egy kósza (k)éj alatt
mint bukott diadalív
hirtelen meghasadt
mert én nem felejthetek…

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Vers
· Írta: soulkeeper
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 12
Regisztrált: 6
Kereső robot: 18
Összes: 36
Jelenlévők:
 · Bánfai Zsolt
 · Divima
 · Öreg
 · piciedith
 · Ravain
 · taxus_baccata


Page generated in 0.041 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz