Navigáció


RSS: összes ·




Regény: Iphone-tól a tehénig 8.

, 294 olvasás, Securus , 1 hozzászólás

Ezerszín

Kisírt szemekkel és fájó fejjel ébredni, nem valami kellemes dolog, pláne azzal a tudattal, hogy Daninak van csaja. Méghozzá nem is akármilyen, mint ahogy ez ma kiderült! Ugyanis nem elég, hogy totál kiakadtam, és már olyan lehetetlen dolgokkal vigasztaltam magam, hogy az lehet nem is ő volt, vagy, hogy nem a csaja, hanem az unokatesója, (azzal szokás smárolni) még a nyakamra is hozza a Linda nevezetű ördögöt bemutatni! Köszönöm Dani, én is szeretlek! És még csak nem is hazudtam.
- Fanni, ő itt Linda. Linda, ő itt Fanni. – kezdte a bájcsevegést Dani, az ajtóban állva, átkarolva barátnőjét.
- Szia, Fanni! – köszönt mosolygósan, a kezét nyújtva a szöszi. Nem fogtam meg.
- Szia. – mondtam unottan.
- Lindával járok már két hónapja. Fanni pedig az egyik haverom. – folytatta. És én mióta vagyok a haverja? És mégis ki kérdezte, hogy mióta járnak?
- Csodálatos. – forgattam a szemem, alig észrevehetően.
- Egy buliban ismerkedtünk össze. – mesélte Linda.
- Ja, a haverjaim elrángattak, és milyen jól tették! – mosolygott a csajra Dani, és összedörgölték az orrukat, majd hosszan megcsókolta. Nekem, meg újból gumószerű cucc képződött a torkomban. Nem! Akkor sem fogok sírni! Legalábbis előttük. De amikor láttam, milyen boldogan bújnak egymáshoz, tudtam, ennyi volt, eddig bírtam.
- Jó mulatást! – vágtam oda elcsuklott hangon, és becsaptam az ajtót. Az utolsó dolog, amit láttam belőlük, a meghökkent fejük volt, mert utána elfátyolosodott a tekintetem, és az ajtónak dőlve bőgni kezdtem.
- Fanni! Nem láttad a samponoma… - jött ki a törölközőbe betekert Gábor a fürdőből, de mikor meglátott még a szava is elakadt, és sietve odarohant hozzám – Mi történt, mi a baj? – guggolt le mellém.
Válasz helyett csak felnéztem, szólni viszont nem tudtam, úgy zokogtam.
- Istenem! Hívjam a mentőket? - rohant oda Gábor a mobiljához, miután meglátta vérvörös szemem, és arcom.
- Ne-he! Csa-hak sííírok! – kiabáltam, miközben megpróbáltam remegő testemmel feltápászkodni.
- De miért? – aggodalmaskodott tovább Gábor, de erre sem válaszoltam, csak mentem a szobám felé – Kérsz egy szabadnapot?
Bólintottam, a nem szobám szobámba érve, pedig levágódtam az ágyra, és lírai dalokat hallgatva bömböltem. A szemem előtt lebegett Dani, barna felzselézett hajával és kék szemével, amint mosolyog. De nem rám, hanem a festett szőke, baba kék szemű, jó alakú Lindácskára, aki visszamosolyog rá, majd összeölelkeznek, és én ekkor a levegőben hadonásztam, hogy elhessegessem a rémképet. Majd csörgött a telefonom, mire reménykedve felkaptam, de a kijelzőn sem Dani, sem anya vagy apa neve szerepelt, hanem Kittié. Csalódottan vettem fel.
- Mi van veled öreglány? – hallatszott a vonal túlsó végéből.
- Si-hírok. – hüppögtem.
- Már megint?
- Mé-hég mindi-híg!
- Na, jó. – kezdte Kitti, de a hangja cseppet sem volt kedves, sem megnyugtató, hanem egyenesen mérges – Ezt a fiút csak pár napja ismered! Elvitt téged lovagolni, fagyizni, meg minden, de neked elég volt egy kacsintás, és máris belehabarodtál! Mi van veled öreglány? Én nem így ismertelek meg! Én egy talpraesett, erős, független lányt szerettem meg, nem pedig egy ilyen bőgőmasinát! Máskor, ha ilyen volt, káromkodtál egy cifrát, és már nem is foglalkoztál az illetővel, és most, mintha kicseréltek volna! Itt sírsz, ahelyett, hogy beolvasnál annak a fiúnak, aki úgy tűnik, direkt kábított el. Eddig tűrtem, és segíteni is próbáltam, de nem vetted észre, hogy az örökös nyafogásoddal megőrjítesz mindenkit? Te nem ilyen vagy! Térj már észhez, és szedd már össze magad! – üvöltötte, és lecsapta a telefont.
Én pedig ott feküdtem hason, és még sírni is elfelejtettem a megdöbbenéstől. Sosem hallottam ilyen idegesnek Kittit, soha, de soha nem beszélt így velem senki, de őszintének kellett lennem. Ez volt a legjobb dolog, és ezzel segített a legtöbbet. Minden szava igaz volt, és ettől a gondolattól még a hátam is megborzongott. A sírós zene újra betöltötte a teret, de engem az, akkor idegesített, és gyorsan ki is nyomtam. Már nem bőgtem, hanem mérges voltam. De nem Danira, vagy Lindára, nem is Kittire, hanem magamra.
"Te nem ilyen vagy! Térj már észhez, és szedd már össze magad!" Ez járt a fejemben, és úgy döntöttem, így is teszek. Felálltam és hatalmas léptekben kitrappoltam a fürdőbe és őrült erővel, vízzel dörzsöltem könnyes arcom.
- Térj már észhez, és szedd már össze magad! - mondtam a tükörképemnek egyre hangosabban, és mikor harmadszorra ismételtem ezt a mondatot, már üvöltöttem.
Mikor sikerült nagyjából rendbe hoznom vörös arcom, lerohantam, kinyitottam az ajtót, és tekintetemmel megkerestem Danit. Éppen az egyik ólat takarítottam, míg a mellette álló Lindával beszélgetett. Én, mint egy mamut, úgy lépdeltem oda, és bájos mosollyal az arcomon, odaszóltam Daninak:
- Beszélhetnénk négy szem közt?
- Persze! – mondta kedvesen, és pedig karon ragadtam, és az ól mögé vonszoltam.
- Te görény. – kezdtem még mindig mosolyogva.
- Mi van? – kérdezte meglepetten.
- Ne játszd nekem a hülyét, mert úgy is az vagy! Pontosan tudod, mi van, te hazug… - körül kellet néznem, nem jutott eszembe semmi állat – kacsa! – fejeztem be nem túl frappánsan.
Dani csak értetlenül nézett, így folytattam:
- Elhiteted velem, mennyire kedvelsz, milyen jó fej vagy, majd totál megalázol? Tudod mi vagy te? Egy k***g, b***i k***a, anyja! – esett ki végre a számból a cifra káromkodás, amitől általában sikerül megnyugodnom, de ez most nem ment, helyette elsírtam magam.
Dani tehetetlenül nézett, majd rátette a vállamra a kezét, mire heves hadonászásba kezdtem.
- Hagyjál, te tudod mi! – üvöltöttem.
A könny már nagyon csípte az arcom, de egyszerűen nem tudtam mit csinálni. Máskor jól esett volna Dani érintése, de jelen esetben csak a nyűg volt a vállamon, amitől még jobban kiakadtam, mert eszembe jutott, az bizony Linda nyűge, és nem az enyém.
- Mi a kutya pisi folyik itt? – jött oda Linda, és mikor meglátta, hogy sírok, odarohant hozzám – Mi történt veled, édes?
- Te meg aztán végképp hagyjál, te… - itt megakadtam, mert nagyon elszégyelltem magam. Rájöttem, hogy ez az egész nem old meg semmit, és akkor eszembe jutott Kittinek egy másik mondata: "Eddig tűrtem, és segíteni is próbáltam, de nem vetted észre, hogy az örökös nyafogásoddal megőritesz mindenkit?" Sajnos észrevettem. De Danira pont nem gondoltam. És rájöttem, hogy sem ő, sem Linda nem tehet semmiről.
- U-húgy sa-hajnálom! – kiáltottam kétségbeesetten, és berohantam a szobámba.
Lélekszakadva tárcsáztam Kitti számát, de nem vette fel. Még a második próbálkozásra sem. Ekkor írtam egy üzenetet neki remegős kezemmel: "Sajnálom" Ebben minden benne volt. Nem sokkal később, meg is csörrent a telefonom.
- Na, gondolkoztál öreglány?
- Cselekedtem. – mosolyogtam. Jól esett Kitti nyugodtabb hangja.
- Mit csináltál öreglány? – kérdezte kedvesen.
- Hát… Először elejtettem neki a cifra káromkodásomat, de rájöttem, hogy ő nem is hibázott, így bocsánatot kértem, és felrohantam hozzád. – hadartam.
Kitti habozott, (gondolom emésztette a hallottakat) majd bele szólt:
- Röviden ennyi?
- Röviden ennyi. – jelentettem ki boldogan.
Kitti nagyon okos lány. A Rubik kockát is képes öt perc alatt kirakni, és az IQ tesztje is kimagaslóan jó eredményű lett. Természetes, hogy megértette, amit mondtam neki, és a jelenetet is szerintem tökéletesen el tudta képzelni.
- Akkor ne izgulj, minden rendbe jön majd. De ne fuss Dani után, nem biztos, sőt elég kevés az esélye, hogy összejössz vele. Azért sok sikert öreglány, és vigyázz magadra! Most pár napig elélhetetlen leszek, mert Párizsba utazunk, és úgy döntöttem itthon hagyom a telóm! Ha gond van, beszélj Gáborral. Nagyon szeret téged!
- Meddig leszel távol? – kérdeztem szomorúbb hangon.
- Egy hónap. De akkor úgyis kezdődik a suli, és találkozhatunk! Na, leteszem! Puszi!
- Várj!
- Igen?
- Köszönöm!
- Nincs mit. – mondta, azzal letette.
Bágyadtan szorongattam a telóm, Kitti hangját várva, de már mindegy volt. Ezzel az utolsó támaszomat is elvesztettem. Mihez kezdek nélküle?

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Ezerszín
· Kategória: Regény
· Írta: Securus
· Jóváhagyta: Medve Dóra

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 61
Regisztrált: 1
Kereső robot: 26
Összes: 88
Jelenlévők:
 · Francesca


Page generated in 0.0872 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz