Imbolygó fények a föld alatt,
A fényekben magyar szavak.
Egy kis nemzetet megalázni,
Ezt tettétek antant hatalmak.
Lehet dicső tort ültetek,
A tetteitek felett?
Egy nemzetet szétszakítani,
Biztos jó hecc volt nektek.
A győző és legyőzött,
Soha nem találkozott.
A magyarok vivát poharából,
Az antant ivott ott.
Családokat szétszakítva,
Földönfutóvá tettek népeket.
Otthonukból így űztek el,
Sajnos székely ezreket.
Európa nekik köszönhetné,
Hogy nem muzulmán hit van itt,
Vérét ontotta a magyar,
Minden hódítót megállít.
A tettekért az alázatnak,
Nem volt igaz foganatja,
Érdekes az olaszok,
És országuk ugyanakkora!
A németek, hogy egybekeltek,
Ők már nem letérdepeltek.
Csak Te MAGYARORSZÁG,
Lettél vérző csutka ország.
Nagyszalontán és Hargitán,
Beszélnek magyarul!
Szlovák földön és Szerbiában,
A magyar szó elsatnyul.
A történelmünk magyaroknak,
Igen szegény lenne,
Ha az Erdélyi történelem,
A magyarból kiesne.
Kár nem tudták antanték,
Mi ami egy nemzetet
Nemzetnek összetart!
Ezért döntésük bezavart.
Azóta sok bosszúságra ad okot,
Amit a külföldiek elszenvednek ott.
Pusztán azért mert MAGYAROK!
PUSZTÁN MERT MAGYAROK!
Online látogatók:
Látogató: 30
Regisztrált: 2
Kereső robot: 14 
Összes: 46
Jelenlévők:
