Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Balatongyörök

, 339 olvasás, Aysa , 0 hozzászólás

Természet

Kékbe mártja derekát a hegy,
Gerincén halvány, tompa fény mereng,

Felhőt harap, s az őserdőnyi lég
kavarg, mint csésze alján az üledék.

Partálló őrök a tó menti fák,
emitt egy magányos őrszem kémleli a láthatárt,

amott ketten diskurálnak majd biccentenek,
kalapot emelt nekik a vén tanúhegy.

Lapos akár kő, mit vízbe vetsz,
Rendíthetetlen, mint a hazaszeretet,

s örökkévalón örök.
Őrizd álmát, Balatongyörök!

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Természet
· Kategória: Vers
· Írta: Aysa
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 292
Regisztrált: 2
Kereső robot: 20
Összes: 314
Jelenlévők:
 · Déness
 · Pancelostatu


Page generated in 0.241 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz