Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Túl

2013-09-27 07:00:00, 531 olvasás, NeMo, 6 hozzászólás

Lassan elfogynak a napok.
A percek és órák vánszorogva
sütik le fáradt szemüket,
hogy nem hoztak közelebb.
A szív már nem lüktet,
csak áll, és remeg tétován, megkopva,
az idő sem pereg tovább, áll az óra,
és a betűk alatt sárgára fakulnak a lapok.
Már csak csikorog,
nem forog a kerék,
és azt mondom elég,
már nincs tovább,
fagyottra dermedt órák
ólom lába lomhán lép.
Éppoly tétovák a percek,
mint ahogyan reszket
a szív, a kéz, a láb;
hiszen csak délibáb
az élet, s a szeretet.
Csak fogd meg a kezemet,
mert Nélküled üres a világ.

Szerelem

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Szerelem
· Kategória: Vers
· Írta: NeMo
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 314
Regisztrált: 2
Kereső robot: 24
Összes: 340
Jelenlévők:
 · Déness
 · Pancelostatu


Page generated in 0.2052 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz