Navigáció


RSS: összes ·




Novella: majd, ha mégy

, 635 olvasás, aron , 16 hozzászólás

Ezek vagyunk

A szemek az ablak mögött olyanok voltak, mint a csillagok. Messzi, hideg villanások. A maszatos üveg mögötti sejtelmes csönd kiszivárgott a peronra. Mindjárt indul a vonat. A lámpák sárga foltokat vibrálnak odakint, az ősz már kimarta a padokat megint, a lécekbe vésett szívecskék fáznak.
Voltaképpen nem tudta, kifelé néz-e vagy befelé. Talán mindegy is. Odakint a lámpafénytől szeletelt sötét, odabent a csillogó szemekkel megrakott vonat-magány-csend.

Még felszállt néha valaki. Szorosra fonott hajú lány – egyetemista forma –, koptatott farmerban izmos combú kamasz, fülében – ne hallja más – bömbölő zenezaj. Apró léptein ingó vénség kötött szatyorral, meg az a szürke szemű asszony. Furcsán nyitva tartotta az ajkait – nedvesek voltak, csillogók. Mindig este ugyanazon a vonaton, minek olyan későn?

Földöntúli sípolással zárulnak az ajtók, majd egy elnyújtott füttyszó után indul a szerelvény. Az este fekete testébe alagutat vájnak a reflektorok, a fények foltokká, csíkokká olvadnak máris. Az asszony ír valamit. A kalauzra rá sem néz, jegyét nyújtja. A kezei kék erektől pókhálósak – micsoda kéz ez, pergamen bőr, az illata talán jázmin, aloé, érintése bársony. A nagy, szögletes marokban megriad, rezzen, kirepül belőle, bolond madár, édes Isten, milyen fürge…
… tekintete beleszalad a szemébe. Lila tó, mit tó, tenger, óceán. "Elnézést, nem láttam a dátumot." "De hiszen mindennap ugyanaz." S megy tovább. Milyen magas, vállai fölérnek a szerelvény tetejéig, meg sem billen a zötykölődésben, biztosan fázik, csak egy mellény van rajta, kint hideg van, az állomásokon betódul a hideg a nyíló ajtókon.

Már alig vannak a vonaton, a sínek a semmibe visznek. Csak ő. Talán még mások is, de az nem lényeges. "Megint a végállomásig jön?" "Igen, mindig odáig megyek, nem emlékszik?" Nem, tudja, sokan utaznak…" "Miért mondta akkor, hogy megint?"

Uramisten, mi lesz, ha ketten maradunk itt, ketten maradunk, s reppenne a keze, meghallgatná a szívemet? Nemsokára tél van, drága asszony, mindig este, s mindig belenéz az arcomba, olyan távol ülnek a szemei, hallja-e vajon a csöndet, ujjaival ki tudná-e keresni halántékomon az ütemet? Engem nem vár otthon senki, főzne-e nekem teát, gőze melengetné torkomat…

Mindig csak a peronon mentek együtt. Aztán az asszony jobbra, a kalauz balra, fel a lépcsőkön, leadni a felszerelést. Alig látták egymást, mindig csak este, röviden beszélgettek a kezek, hatalmas, tétova marok, s rebbenő kis tenyerek. Már ismerte az összes ruháját, frizuráját, csak azt nem tudta, mit ír mindig a vonaton, azt nem merte megkérdezni.

"Képzelje, áttettek másik vonalra, januártól nem itt vagyok." "Milyen kár, egészen megszoktuk egymást." "Vallja be, hiányozni fogok!" "Kedvesem, én már csak magamnak hiányzom…" "Elkísérhetem egy darabon azért ma este, csúszós az út?"

És ketten dülöngéltek, vasutasbakancs és bőrtalpú kis csizma a jégen. Nem messze lakott, túl közel, pár mondatot sem váltottak, szó bent rekedt, aljas, jeges csend a torokban szép mondatok helyett, cserepes ajkak, zúzmara vágypermetes arcok helyett. "Miért mondta, hogy senkinek nem hiányzik?"
"Az ember csak mond ilyeneket… bejön egy teára?"

Egészen otthonos kis lakás volt, olyan, mint a többi más, ahol asszonyok laknak, ahol konyha-fürdő-szobaszag van, de a homloka fehér, szeme szürke, apró kezek a porcelánbögrén, mint apró katicák a körmök.

Hogyan lehet ilyen kicsi, ilyen könnyű, a mosolya elvész szempilláim alatt, belefér egy csókba, egy percbe."Mit írsz a vonaton?""Azt hittem, már sosem kérdezed meg… verseket, drágám."
"Miért olyan szomorúak ezek a versek, olyan aprók, kedvesek, mint a szemeid, de sírnak.""Neked szólnak, most itt vagy, de majd, ha mégy."

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Ezek vagyunk
· Kategória: Novella
· Írta: aron
· Jóváhagyta: Pieris

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 7
Regisztrált: 1
Kereső robot: 13
Összes: 21
Jelenlévők:
 · PiaNista


Page generated in 0.0225 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz