Navigáció


RSS: összes ·




Próza: Ízes történetek I.

, 393 olvasás, nagyvendel , 3 hozzászólás

Ezek vagyunk

Régi családi receptek, és történetek a XX. századból

ELŐSZÓ

Ami jó lenne utószónak is…

Előre szólok, hogy aki modern, salátás, öntetes, reform ételeket vár itt, már le is teheti ezt a receptúrát, mert régi, és egészségtelennek mondott, de finom ételeket talál a régi időkből, minimum száz évvel ezelőtti nagyanyáink is főzték már ezeket az étkeket.
Gyermekkorom óta ami, kimondani is borzasztó, az elmúlt évszázad közepétől datálódik, ott sündörögtem a konyhában, nagyanyám, és édesanyám szoknyája körül, és lestem, hogy mit, és hogyan csinálnak, mert nagyon érdekelt a dolog.
Később megengedték, hogy segítsek, mert látták, hogy érdeklődő vagyok, és praktikus is volt, mert lelkesen pucoltam a zöldségeket, krumplit, hagymát, gyalultam a tököt, káposztát, szeleteltem a paprikát, uborkát.
Különösen kedveltem a süteménysütéseket, kevertem a tojás sárgáját, vertem a habot, amihez erő, és türelem is kellett, addig ők tudtak mást csinálni, mert akkoriban kézzel kevertük a sütiket, és nem volt robotgépünk.
aztán felnőttként kirándulásokon, szüreteken, tanya bulikban, pinceszereken én főztem szenvedélyesen, örömmel, sokak megelégedésére.
Ezek általában bográcsos egytálételek voltak, a pár literes bográcstól a nagy üstökig, minden méretben, létszámtól függően. Az ételek felét legalább meg lehet főzni bográcsban., és egyszerű alkalmatosságokon, ahogy ez a későbbiekben kiderül ebből a könyvből.
Kezdve a faragott nyárstól, a borona tárcsán át egészen a márkás edényekig.

Azokat az ételeket írom le, amiket ellestem itthon, és aztán más szakácsoktól, bár volt mérlegünk, de soha nem használtuk, mert volt egy családi szabvány amit megjegyeztem, az volt az AS szabvány. Ahogy sikerül…

Ahogy Sikerül

Mértékegységek: A. S. szabvány szerint.

Ízlés szerint.
A család szája íze szerint
Egy csipetnyi
egy késhegynyi
egy bögrényi
Egy összemarék
Amennyit fölvesz
Úgy gondolomra
kóstolásra

Szegény apám egyszer főzött életében, emlékszem… borsót.
Kérdezték tőle, mit főz Vendi bácsi? Azt felelte, ha sok leve lesz, akkor levest, ha kevés, akkor főzeléket.
Többé nem engedték be a konyhába, de nem is vágyott rá, és nem is volt rászorulva.
Ez a tudomány mifelénk kizárólag a nők kiváltsága volt, az akkori hierarchia szerint.
A különbség az, hogy a férfiak tudnak, és szeretnek főzni, ha akarnak, a nőknek meg muszáj minden nap valamit odatenni az asztalra. Micsoda különbség!

Még a hivatásos szakácsok sem főztek otthon.

Anyám Kakasdi sváb lány volt, apám faddi bő gatyás magyar. Így az ételeink is keveredtek a sváb, és a magyaros ételek között. Anyám, amit nem ismert, vagy nem szeretett, azt nem, vagy csak ritkán főzte apám kedvéért, de ő akkor sem evett belőle. Ilyenek voltak a hal, a vad, a birka ételek, sajtok, pacal, és egyéb extra ételek. Így mi sem szerettük, mert nem ismertük, de a másik oldalon viszont ezek az ételek voltak szokásban, és a jó paprika hazájában a paprikás étkek részesültek előnyben. A Duna parton is csodák történtek étel terén is. Hogy másokat ne is említsek.
De… miért is ne említsek? Hiszen ez a könyv rendhagyóan nem csupán csak az ételek receptjét tartalmazza, hanem azok megfőzésének történetét, gyerekkoromtól napjainkig.
Régi disznóölések, horgászatok, szüretek, családi ünnepek, hétköznapok hangulatát, ételeit, eseményeit igyekszem visszaadni önöknek, és ha megkívánják a régi ennivalókat, akkor még meg is főzhetik akár otthon, vagy a szabadban is, vagy megsüthetik az újdonsült tudományukat.
Lesznek olyan ételek, amiket nem is ismernek, vagy a sok kultúra keveredéséből adódóan alaposan megváltoztak vagy módosultak, hiszen családunkban is keveredett a sváb, magyar, székely, német, cigány, román, és még kitudja milyen vér, és keveredtek az ételek is, de mindenki igyekezett a legjavát hozni otthonról.

Remélhetőleg aki nekiáll ennek a könyvnek, jó ételek receptjeit, és érdekes történeteket talál majd benne, és ez a nem titkolt célunk.
Mindenkinek jó olvasást, jó főzést, és jó étvágyat kívánok! Olvassák úgy, hogy ezeken az ételeken családok nemzedékei nőttek fel, és ha az ételek elfogyasztása után megisznak egy pohár szekszárdi kadarkát, akkor a régi öregek emlékére is koccintsanak! Egészségükre! Mert fő az egészség… Egyebet nem mondhatok.


A végén álljon itt édesapám kedvenc dala, amit gyerekkoromban nekem is énekelt.

FADDI ÉTLAP

Magos jegenyefán
Palacsinta fészek.
Kedves sült galambom,
De szeretlek téged.

A paprikás csirke,
Könnyen fölszáll oda.
Hervadj el káposzta
Nem eszlek meg soha.

Krumpli, zöldség, borsó,
Sült kacsához való,
A bableves is úgy jó,
Ha belelép a disznó.

A csont mellett ízletesebb
A sült hús,
S a hústól jobb
A krumpli.

Ámen domine
Úgy legyen uram!

Megjegyzés: 2013 augusztus 25.

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Ezek vagyunk
· Kategória: Próza
· Írta: nagyvendel
· Jóváhagyta: Pieris

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 9
Regisztrált: 0
Kereső robot: 12
Összes: 21

Page generated in 0.0464 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz