Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Tánc

2013-09-20 15:00:00, 416 olvasás, halota, 4 hozzászólás

Csípők rezdüléseit,
a sűrű, részegítő
testek közelségét,
a kiéheztetett ölelések mohóságát,
az eleven ujjak áramát magadon érezve,
a tekintetek lézersugarával
követve a ringatózó csodákat,
táncolsz, táncolsz
a forgás sámán-révületében,
mohó állatként öleled magadhoz partnered,
bámulva üres-ablakszeme fehérjéjét,
csontig szorítva fogod
zsákmányként rabul ejtett kezét;

a szüntelenül ömlő dob-orkán
színes csíkokra hasítja a
a forgó gömbvillám sugarait,
zöld, vörös, sárga vonalak
vetülnek arcodra;

tiltón engedő combok között lépdelsz,
kacagó lábak, bokák, térdek,
szövedéke vesz körbe,
a vágy ájult szemek
sötét bogarában szűkül össze,
s megfeszül a vonzalom egybetartó kötele,
fogak villognak,
ruhát szaggat az akarat,
a bűvös elme hallgat, cipőt kopogtat,
egy lépés balra, kettő jobbra;

hiányzó billentyűkkel írt dallamok,
ziháló, rekedt hangok sebeket vágva
száguldanak,
a ritmus kiszakadt zablákkal
vágtat a megízlelt halhatatlanság felé,
és a húrok rabságából kiszabaduló
gitárfutamok zászlókat lobogtatnak,
pereg a dob,
mély hangon bömböl a szaxofon,
és egy klarinét segítségért kiált;

nincs más csak tánc;

sóhajok, nyögések
gyűrött ruhák hullnak,
csókkal borított bódult,
egymásba keveredett
sós, édes ízek,
a testek,
míg síri humusszá nem dagasztják
a hamvadó parazsat, ropják
a tűzvarázs örökös táncát.

Szerelem

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Szerelem
· Kategória: Vers
· Írta: halota
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 7
Regisztrált: 0
Kereső robot: 13
Összes: 20

Page generated in 0.0397 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz