Navigáció


RSS: összes ·




Vers: tű és fonal

, 462 olvasás, Gál András Andor , 13 hozzászólás

Abszurd

Vörösre rúzsozom neked,
hogy ajkaidra égjenek
elátkozott imádatom
csókjai.

Szeretne lenni cérnaszál,
kezed között fonott fonál
erőtlenül sovány testem
csontjai.

Szeretne lenni horgoló
kezébe' tű, hogy alkotó
legyen hiánytalan leélt
vágyai.

Akár a párka, horgolod,
teszed, mit tenni kell, fonod
anyag-sebek gyötörte rém
álmai.

A lenge rongyaimba bújt
gyönyör buján visítva súg
fülembe cseng simító szél
táncai.

Vörösre rúzsozom neked,
hogy ajkaidra égjenek
összegyűlt festék a lélek
vásznain

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Abszurd
· Kategória: Vers
· Írta: Gál András Andor
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 17
Regisztrált: 4
Kereső robot: 14
Összes: 35
Jelenlévők:
 · BFanni
 · GoldDrag
 · Öreg
 · VDavid


Page generated in 0.0461 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz