Navigáció


RSS: összes ·




Vers: December 1.

, 219 olvasás, peresz , 1 hozzászólás

Abszurd

Fehér hóval köszöntötte az idő,
S fagyos széllel a téli dátumot.
Fekete test lógott fehér ágról, és
A szélben játékosan himbálózott.
Merev volt, rideg, és humor nélküli.
Bár hintázása sejteni engedett
Valami kevés, huncut pajkosságot.
Gondtalan volt, csak nyakát húzta az ág,
Mert a szegény embert az ág is húzza.
S a kötél – mellyel nyaka az ághoz
Fűzetett – volt az összes kötődése.
Már szabad volt. Szabad, bárhogy hurkolta,
Bármilyen erős kötelék is fűzte
Nyakát az ághoz, csak testét kötötte.
Ő pedig elment, elutazott messze.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Abszurd
· Kategória: Vers
· Írta: peresz
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 9
Regisztrált: 2
Kereső robot: 10
Összes: 21
Jelenlévők:
 · boszorka
 · gszabo


Page generated in 0.0385 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz