Navigáció


RSS: összes ·




Esszé: Ne szégyelljétek Jézust!

, 536 olvasás, Clarissa , 2 hozzászólás

Hit és vallás

(Lukács 12:8-9.)

Egyszerű fordítás
Mondom nektek: hogyha valaki elismeri az emberek előtt, hogy hozzám tartozik, arról az Emberfia is elismeri Isten angyalai előtt, hogy hozzá tartozik. De aki megtagad engem az emberek előtt, azt én is megtagadom Isten angyalai előtt.

Ne szégyelljétek Jézust! – így szól az egyszerű fordítású Újszövetségben a fenti igehely előtti bekezdéscím.

Tudom, szavak nélkül is be lehet mutatni Jézust, cselekedeteink által is láthatják az emberek, hogy hozzá tartozunk, de van, amikor nem kerülhetjük el, hogy bizonyságot, vallást tegyünk róla, mégpedig szavaink által. Eljött az ideje annak, amikor elő kell állnunk, és meg kell nyitni a szánkat. A tanúságtételem viszont csak annyit ér, amennyire hiteles a keresztény életem.

Voltál már úgy, hogy a Lélek azt súgta, itt a nagyszerű alkalom, hogy vallást tegyél Jézusról és a hitedről? Megtetted vagy néma maradtál? Én sokszor hallgattam. Talán te sem szóltál, mert azt gondoltad, elég, ha a cselekedeteid beszélnek, és különben sem kenyered a beszéd. Más, nem lelki témákról olyan sokat tudunk beszélgetni másokkal, csak valahogy ez a Jézusról szóló beszéd olyan nehéz sokszor még az ún. keresztény körökben is.

Péter azon az éjszakán, amikor elfogták Jézust, nem ismerte el, hogy hozzá tartozik, hanem tagadta, hogy köze lenne hozzá. Szavai által tagadta meg az Urat, pedig ő aztán igazán hozzá tartozott és szerette Őt. Ugyanaz a Péter volt pedig, aki korábban azt mondta, hogy Uram, kihez mehetnék, hiszen az örök életnek beszéde van tenálad. És azt is mondta, hogy akár meg is halna az Úrért. Azon az éjszakán viszont néma marad, nem tett vallást Uráról, hanem megtagadta.

Én mikor vallottam meg utoljára, hogy hozzá tartozom? Talán elmondtam a környezetemben élőknek úgy nagy általánosságban, hogy van egy hatalmas Isten, aki mindent tud. Talán még önigazultan arról is beszéltem, hogy hetente 2-3 alkalommal gyülekezetbe járok. Esetleg még azzal is eldicsekedtem, hogy mennyi jó rendezvényünk van: koncert, evangelizáció, hálaadónap stb. De vajon elmondtam-e, hogy kicsoda Jézus, mit tett az életemben, és hogy mit jelent a számomra? Csupán csak büszke vagyok arra, hogy keresztény vagyok, vagy pedig vallást teszek Megváltómról, hogy mások is megismerjék?

A népszámlálóbiztosnak vagy az interneten beküldött elektronikus kérdőívnek olyan könnyű volt megvallani, hogy én bizony vallásos vagyok, ehhez vagy ahhoz a felekezethez, egyházhoz tartozom. De a szomszédnak, a munkatársnak vagy az osztálytársnak elmondom-e, hogy Jézusé vagyok, hozzá tartozom.

Egyáltalán tudok mondani valami szívből jövő jót Jézusról? Van-e bizonyságom, amit meg tudok osztani másokkal? Vagy csak üres, élettelen vallásos beszéd hagyja el ajkaimat? Tudok-e beszélni Róla olyan átéléssel és meggyőződéssel, hogy mások is elhiggyék, hogy élő valóság az életemben? Meg tudok-e fogalmazni összefüggően akár csak öt mondatot arra nézve, hogy kicsoda a számomra Jézus, és miért akarok a tetszése szerint élni? Nagyon nehéz és kellemetlen kérdések ezek a számomra, de mára elkerülhetetlenné vált, hogy feltegyem őket – elsősorban – magamnak.

Most pedig megpróbálom összefoglalni – nem részletekre kitérően –, hogy mit tett Jézus az életemben, amiért mindenkor hálás vagyok neki.
1.) Amikor gyerekkorom családi nehézségei közepette hozzá kiáltottam a lelki nyomás alatt, Jézus meghallgatott, és lecsendesítette a háborgó tengert. Pedig akkor még nem ismertem Őt a maga valójában, és nem törekedtem az Ő követésére, hanem csak "jajistenem!" hitem volt, ami csak a bajban közeledett az Úrhoz. Ő még ezt is értékelte.
2.) Fiatalként sokszor elégedetlen voltam, amiért igen kemény kézzel voltunk tartva húgommal, és míg mások szabadon élték világukat, addig nekünk csak titokban sikerült elsurrannunk néha-néha a barátokkal egy-egy buliba. Ma már hálás vagyok ezért az atyai szigorért. Jézus ezt is a javamra fordította, mert amit akkor hátránynak véltem, az által sok hiábavalóságtól és bűntől mentett meg az Úr.
3.) Amikor még nem ismertem fel, hogy elveszett vagyok, és hogy a bűn távol tart Jézustól, Ő már akkor szóba állt velem, nem volt személyválogató. Megkeresett, eljött, lehajolt hozzám, és kiemelt szánalmas helyzetemből. Megbocsátott nekem, és ifjúságom vétkeit elvetette a feledés tengerébe. Bűneimet, életem minden szennyét magára vette, hogy én tisztán állhassak Isten előtt.
4.) Jézus az, aki egy békés, áldott családi élettel ajándékozott meg a nehéz gyerek- és fiatalkori évek után, és nem az én érdemeimért, hanem az Ő kegyelméből. Mindig nagyon hálás vagyok, ha belegondolok, hogy milyen óriási különbség van az akkori és a jelenlegi életem között. Jézus egy olyan élettel ajándékozott meg, amit annak idején elképzelni sem tudtam hogy létezik.
5.) Próbák, nehézségek persze ma is vannak, de mindenkor abban a tudatban élhetek, hogy gondviselő Uram van, aki egészen közel van, és nem közömbösen tekint le rám a távoli messzeségből. Reménységet ad minden napra, és segít megoldani a problémákat, bármiről legyen is szó. Ő ad erőt és bölcsességet ahhoz, hogy elvégezzem a munkámat.
6.) Megismerhettem Őt mint gyógyítót. Fiam kiskorában több betegségben szenvedett, amelyek rosszabbra is fordulhattak volna. De nem ez történt, hanem inkább javult az állapota, és szép szál fiatalember lett belőle, aki ma már egyetemre jár.
7.) Az, hogy az Úr közelében élem napjaimat, nem jelenti azt, hogy tökéletes lennék, de törekszem arra, hogy az Ő akarata szerint éljek. Hálás vagyok, mert amikor megbotlom, és olyat teszek, ami nem kedves előtte, Ő akkor sem ítélettel jön felém, hanem kegyelmesen, szelíden közelít. Nem olvassa a fejemre vétkeimet, hanem új lehetőséget ad, mert jót tervezett a jövőm felől.

Isten nem változik, nekem pedig még sokat kell változnom. A példakép adott, a minta tökéletes, Jézus csodálatos! Egész szívemből, lelkemből és teljes elmémmel törekedni szeretnék arra, hogy a kegyességnek ne csak a látszata legyen jelen életemben, hanem a krisztusi lelkület jellemezzen mindenkor, a körülményektől függetlenül. Hozzá tartozni teljesen, az Ő tetszését keresni – ez a cél.

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Hit és vallás
· Kategória: Esszé
· Írta: Clarissa
· Jóváhagyta: Medve Dóra

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 10
Regisztrált: 3
Kereső robot: 10
Összes: 23
Jelenlévők:
 · Aevie
 · Alberczki László
 · gszabo


Page generated in 0.0414 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz