Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Elégséges, köszönöm

, 510 olvasás, kosa , 18 hozzászólás

Ezek vagyunk

Tudod, azt magyaráztad
mindig, hogy legyek jó,
hogy a buszban adjam át
ülőhelyemet a néninek
(akinek otthon ágya sincs,
mert felvágatta tűzifának télire);
hogy ne rúgjak bele a kövekbe,
mert a kő ott szereti, ahol van
(ha csak nem aknázzák
alá avatatlan kezek);
hogy ne ráncigáljam
padtársamnak a haját,
mert nincs üres hely az intőmben
(most sík kopasz, nem is kell
borotválja, ha rám hallgat -);
hogy ne dobjam be labdával
a szomszéd bácsi ablakát,
mert pimasz kölyök lesz a nevem,
és ő ezt nem éli túl
(ma termopán a divat, kevés a pacsirta -);
hogy ne szedjem szét
a tanító bácsi székét
(anélkül is esik eleget);
hogy ne túrjam ki a levesből
azt az egy árva gombócot,
attól lennék erős - mondta
(ma már több gombócom van,
amiket ha kell, ha nem, lenyelek);
hogy ne ordítsak, ha fáj a lelkem
(a fogorvosnál szabad, nyeli a béreket);

Mama,
neked mindig igazad van,
lakatot teszek a csínytevésekre.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Ezek vagyunk
· Kategória: Vers
· Írta: kosa
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 15
Regisztrált: 8
Kereső robot: 17
Összes: 40
Jelenlévők:
 · alfabata
 · arttur
 · Divima
 · hegeanna
 · Ifjabb_Tok
 · Kavics
 · Öreg
 · PiaNista


Page generated in 0.0423 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz