Navigáció


RSS: összes ·




Esszé: Gondolatok a sarokból

, 701 olvasás, Gabalyog , 16 hozzászólás

Elmélkedés

Az apropója a felvetésemnek az a néhány napja figyelmem középpontjába került történés, amikor is emberek véleményt olvasva saját írásukról egyszerűen megsértődnek. Jó, néhány esetben túlzó minősítésnek hat a sértődés kifejezés, de jobbára nem kitörő örömmel fogadja a többség, ha nem zajongó dicsérettel minősítik.

Pedig a legtöbbször őszintén segítő szándékkal ad tanácsot az egyik a másiknak. A bántás, a rosszakarás legparányibb jele sem tűnik elő a szavak mögött. Ilyen és ehhez hasonló helyzetben tör elő belőlem az értetlenség. Miért van ez így? Miért baj, ha valaki önzetlenül - próbálva tisztelettudóan fogalmazni - kívülállóként a dologból csakis segíteni szeretne tanácsaival.

Vajon miért nehéz elismerni a másik meglátását, esetleg beépíteni egyéni értékrendszerünkbe? Most érkezett el a pillanat saját kijelentésem korrigálására, hiszen ennek a témának a feszegetése részemről évekkel korábbra nyúlik vissza. Magamtól is kérdezhetném, miért foglalkoztat ez engem, miért nem lépek át a jeleneten, hiszen úgy tűnik, megválaszolhatatlan. Lehet is benne némi valós kétkedés, de ettől függetlenül már nagyon régóta késztet 'öndühöngésre', ha a közönnyel, érdektelenséggel, mesterségesen keltett vitával találkozom.

Nem biztos, hogy igazam van, de bennem mindig úgy fogalmazódik meg, hogy a világ hozta ezt a fajta válasz magatartást a másik embertől kiinduló közeledésre. Nehéz egyetérteni az ismerős, a közelünkben létező, az idegen, még néha a szeretteink állásfoglalásával is úgy, hogy sok esetben önmagunkkal sem élünk teljes fegyverszünetben.

Vannak kedvenc fogalmaim, amelyeket tudatosan és viszonylagos gyakorisággal alkalmazok, amikor kifejezem magam. Egyik dédelgetettem az elfogadás szó. Sok mindent lehet elfogadni, így a nagymama házi lekváros kenyerét, a szomszéd néni selyemcukorkáját, de önmagunkat is. Tompítva az előbbi kiélezett példákat, beszúrnék egy lezáró idézetet Hegel gondolataiból 'ráhúzva' azt saját gondolatmenetemre.

"A valódi tragikum nem az igazság és az igazságtalanság, hanem az igazság és igazság közötti összeütközésben van. Ezt azonban nehéz elfogadni bárkinek is, aki csak egyetlen abszolút igazságot ismer, a magáét. Az ilyen ember sorsa a rettegés. A tévedéstől és a beismeréstől."

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Esszé
· Írta: Gabalyog
· Jóváhagyta: Medve Dóra

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 308
Regisztrált: 2
Kereső robot: 20
Összes: 330
Jelenlévők:
 · PiaNista
 · Tristan Kekovian


Page generated in 0.2584 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz