Navigáció

RSS: összes ·

  1. Főoldal
    2. ›
  2. Irodalmi művek
    3. ›
  3. Vers
    4. ›
  4. Sajgó lélek
    5. ›
  5. Csak csendben elmentél

Vers: Csak csendben elmentél

, 322 olvasás, Mona_Lisa , 0 hozzászólás

vers, versek, sajgó, bánat, lélek, bú, búbánat, szomorúság, fájdalom,

Sajgó lélek

Csak csendben elmentél,
Oly’ távoli lettél;
A harcot feladtam;
Magamra maradtam,
Zord társam a magány,
Szintén elhagy talán;
Könnyeim hullattam,
Érted, vagy miattam?
Tán emlékeinkért?
Mondd, neked mennyit ért?
Számodra mi fontos?
Tengernyi egy fontos
Hulljon a kezedbe?
Tedd gyorsan zsebedbe!
Mert, amit tőlem kapsz,
Zsebedbe be nem raksz,
Ablakba nem teszel;
Ugye, boldog leszel?
Szeretlek gyűlölve,
El lettem bűvölve;
Égetsz, mint a parázs,
Nem múlt még a varázs.
Sebeim gyógyulnak,
Könnyeim sem hullnak,
Lélekben zokogok,
Tán mindig is fogok.

Kinyomtatom

Vers elemzése

Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?

Kapcsolódó linkek

· Témakör: Sajgó lélek
· Kategória: Vers
· Írta: Mona_Lisa
· Jóváhagyta: Pieris

A szerző utolsó 30 műve:

Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 166
Regisztrált: 3
Kereső robot: 38
Összes: 207
Jelenlévők:
 · legna
 · PiaNista
 · Sutyi
Page generated in 0.7313 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz