Csak csendben elmentél,
Oly’ távoli lettél;
A harcot feladtam;
Magamra maradtam,
Zord társam a magány,
Szintén elhagy talán;
Könnyeim hullattam,
Érted, vagy miattam?
Tán emlékeinkért?
Mondd, neked mennyit ért?
Számodra mi fontos?
Tengernyi egy fontos
Hulljon a kezedbe?
Tedd gyorsan zsebedbe!
Mert, amit tőlem kapsz,
Zsebedbe be nem raksz,
Ablakba nem teszel;
Ugye, boldog leszel?
Szeretlek gyűlölve,
El lettem bűvölve;
Égetsz, mint a parázs,
Nem múlt még a varázs.
Sebeim gyógyulnak,
Könnyeim sem hullnak,
Lélekben zokogok,
Tán mindig is fogok.