Remegsz érzem, szemedben is könny,
lelked mélyén
valami félelem verhette gyökerét,
s lépsz ha mosolyt ölt a nap,
s lépsz, ha eső ered,
az estbe boruló ég
hulló csillagai alá is tartanád tenyered,
félsz,
félsz, ha szavak hullnak,
félsz, ha kapuk zörögnek,
egek!
Valamitől félsz,
Te mindennap meghalsz, Te lehet, nem is élsz.