Navigáció


RSS: összes ·




Próza: Megjöttél fiam?

, 420 olvasás, nagyvendel , 4 hozzászólás

Ezerszín

A fiú, a macska, és a papagáj


Élt az egyik kisvárosban, egy szorgalmas kispolgári család. A férj, a feleség, és egyetlen fiuk, aki már lassan öreglegénynek számított.
Az idősödő szülők mondogatták:
- Miért nem nősülsz meg fiam? De ő csak ingatta a fejét, kényelmes volt ez így neki. Egyetlen gyerek volt, az anyja kiszolgálta, esténként eljárt sörözni, este egy kis TV nézés, aztán alvás, mert holnap dolgozni kell.
A családhoz tartozott még néhány aranyhal, egy koromfekete macska, a Negró, és egy zöldeskék papagáj, a Pityu. Mindenki gondozta a saját állatkáját, a papa a halakat, a mama a macskát, a fiú a madarat. Boldog volt így a család. A mama főzte az ebédet, és várta a fiát haza a munka után, mert mindig megvárták a fiukat az étellel, és együtt ebédeltek. Kettő órakor az öreg az asztalhoz ült, a anya pedig az ablakon nézte, jön-e már a gyerek. Ha késett, kiment a közeli sarokig, hogy jön-e már. A fiú ezért haragudott, mert már nem tartotta magát kisfiúnak, hogy elébe menjenek.
Ahogy belépett a konyhába, az apja szertartásosan mindig megkérdezte:
- Megjöttél fiam? - aztán csendben megebédeltek.
Ez így ment minden nap, évekig, monoton egyhangúsággal, de azért szép volt, békét, nyugalmat és biztonságot sugallt.
Néhány év múlva meghalt a papa, szép csendesen, ahogyan élt is, és helyét családfőként az anya vette át. Most már ő kérdezte:
- Megjöttél fiam? Aztán megebédeltek.
A halak, és a papagáj gondozását a fiú vette át az apjától, a cica önállóan közlekedett a lakásban, és az udvaron. A madarat csak akkor engedték ki a kalitkából, ha a Negró kint tekergett valahol. Próbálták beszédre tanítani a Pityut, de a csicsergésen kívül többre nem jutottak vele, aztán már nem is erőltették a dolgot.
Hamarosan örökre elszenderedett a mama is. Elment az ura után, mert nagyon hiányzott neki a párja, hát utána halt.
A fiatalember nagyon magányosnak érezte magát, mikor ballagott hazafelé a temetésről.
Kizárta az ajtót, és döbbenten hallotta a jól ismert hangot:

- Megjöttél fiam?

Majdnem megijedt a hang hallatán, aztán mikor a kérdés megismétlődött, rájött hogy a hangok a kalitka felől jönnek. A papagáj szólongatta a mama hangján.
Leült egy székre, és hangos zokogás tört ki belőle, az összes fájdalom egyszerre tört ki a lelkéből.

Másnaptól újra munkába járt a magára maradt fiú, s mikor hazaérkezett, a madár boldogan köszöntötte:
- Megjöttél fiam?
Jutalmul röpdöshetett a szobában néhány kört, sőt rászállt pihenni a függönyre is. Aztán magától visszament a kalitkába, mikor megunta a mulatozást. Ilyenkor a Negró szigorúan ki volt csukva az udvarra, nehogy valami baleset történjen.
Egyik reggel a fiú elaludt, mert nem volt már, aki kávéval ébresztgesse, mert a mama mindig az ágyba hozta a forró italt.
Zuhogott az eső, ennek tudta be a későn kelést, s kapkodva öltözött. A macskát bent hagyta a konyhában, nehogy megázzon a kényes állat. Délután hazaérve nem hallotta a várva várt kérdést. Rosszat sejtve benézett a konyhába, s a kalitkát nyitott ajtóval a földön találta, üresen.
A fekete ördög az asztal alatt rágott valamit. Mikor a döbbent fiú odakapott, már csak a papagáj egyik szárnyát tudta megmenteni a macska szájából.
Ismét sírva fakadt, arra gondolt, hogy ezentúl már senki nem mondja, hogy:
- Megjöttél fiam?
Fogta a gazdátlan kalitkát, és hozzávágta a macskához.
Beletette a Pityu, és a Negró testét a ketrecbe, és nagy szomorúan elásta őket a kertben az ecetfa alá, ahol a cica nagyon szeretett játszani.
Ezentúl ha hazajött, a nyitott ajtóból bekiabált a lakásba:
- Megjöttem!
De most már nem jött rá felelet.
A némán tátogó aranyhalak nem válaszoltak.
Fogta az akváriumot, és vizestől, halastól kidobta a szépen kövezett udvarra.
Az üveg millió darabra törött, de az aranyhalak még sokáig fickándoztak a kövezeten… aztán néma csend honolt mindenütt.
Nemsokára még a víz is felszáradt.
Végezetül az üvegcserepeket összesöpörte, s egy korszak lezárult az életéből.
Felnőtté vált egy pillanat alatt.

Megjegyzés: 2012. 09. 22.
Ez a történet nyomokban valós elemeket tartalmaz. Ha valaki magára ismer, az nem a véletlen műve.

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Ezerszín
· Kategória: Próza
· Írta: nagyvendel
· Jóváhagyta: Medve Dóra

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 9
Regisztrált: 0
Kereső robot: 13
Összes: 22

Page generated in 0.037 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz