Navigáció


RSS: összes ·




Vers: I love my life

, 332 olvasás, Rea , 3 hozzászólás

Gondolat

Szeretem az életet, melynek titka rengeteg.
Boldogságot hozó gyermeteg.
S szeretem a mosolyt mi lelkemből száll,
mint egy nyugodt vadmadár.

S szeretem az ölelést,
szeretem a szívből nevetést.
S szeretek adni, szeretetet lopni,
az élet gyötrelmein elmorfondírozni.

Őrült vagyok,
őrülten élem kicsiny életemet,
mosollyal, élettel, zenével telve,
mert zenél az én lelkem,
mert megtaláltam életem.

Hevesen élek nevetve, gondtalan,
mosolygó lélekkel,
mert zenél az én lelkem.
Nem akarok megfelelni senkinek,
csak a lelkem után megyek.
Egy életem van,
s annak minden percét élvezem,
mert ketyeg az óra, öregszünk, halasztunk, s elbukunk.

Zenél az én lelkem, mert nem kell másoknak megfelelnem.
Zenél az én lelkem, hagyom, hogy még sokáig zenéljen.
De miért nem zenél a többiek lelke?

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Vers
· Írta: Rea
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 12
Regisztrált: 3
Kereső robot: 17
Összes: 32
Jelenlévők:
 · Gál András Andor
 · Ifjabb_Tok
 · Stifter Sipos Marianna
 · Vox_humana


Page generated in 0.0454 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz