Navigáció


RSS: összes ·




Ballada: Lila akác balladája

, 422 olvasás, Netta , 1 hozzászólás

Szerelem

Lila akác tündököl a télben,
Szilárdan leng a heves szélben.
Nem hat rá se hó, se vihar,
Fűti az éltető, meleg talaj.

Boldogság honol a szélben,
Szerelem melegít a télben.
Az élet elmúlt a nyárral,
De kegyes volt az akáccal.

Ősszel amikor elvonult,
Szólt egy nagyon szomorút.
Figyelmeztette a kis virágot:
Ne lásd rózsaszínen a világot.

Mert a szerelem nem fűt mindig,
Talán csak a jövő hétig.
Amikor a legzordabb a fagy,
S nincs már hova szaladj.

A nyár igazat szólott.
A boldogság nem hagyott nyomot.
Amikor megjelent a rózsa,
A talaj bekerült a markába.

Fénylettek vörös szirmai,
De ott voltak csalfa tervei.
Amit az akác szerelme nem látott,
Csak a felhők fölött szállott.

Télben a nyárról álmodik.
Mert már betegnek látszik.
A talaj nem fűt melegen.
Talaja már élettelen.

Már árnyékot vet az akácra,
Nem add semmi napot tavaszra.
Hatalmas tüskéi szúrják leveleit,
Nem bírja törölgetni záporos könnyeit.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Szerelem
· Kategória: Ballada
· Írta: Netta
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 216
Regisztrált: 0
Kereső robot: 40
Összes: 256

Page generated in 0.1632 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz