Navigáció


RSS: összes ·




Esszé: Bocsánatkérésnek

, 409 olvasás, ZsuzsaMarietta , 8 hozzászólás

Gondolat

Nem középiskolás fokon

Nézem és hallgatom vezető közéleti embereinket, és fájdalmasan tapasztalom, hogy nem középiskolás fokon beszélik anyanyelvünket. Pedig a legtöbben közülük éppen a nemzeti kultúra megmentőiként szólnak le hozzánk, egyszerű halandókhoz.
Közülük szinte mindenki arról beszél, milyen fontos a nemzeti büszkeség, és harcban állnak azokkal, akik azt vallják, hogy erről nem beszélni kell. Azért szapulják az előző rendszert, mert akkor nem tanították az ifjúságot magyarnak lenni. (De megkockáztatom: azok tanították a gyerekeket, akik most magas polcról reklamálnak.)
Nézem és hallgatom őket, és közben elszorul a szívem. Bár én magam sem vagyok egy Grétsy László, sem egy Péchy Blanka, de a többdiplomás nagyjainktól ennél sokkal többet várnék.
Azt már megszoktam, hogy nagy magyarkodásuk közben rosszul ragoznak. Hogy – bár ezt soha nem szabadott –, melléknevet múltidőben emlegetnek. Hogy túlcirkalmazott, többszörösen bővített körmondataik így kezdődnek: "itt a Parlamentbe is sokat szóltunk". Bizony, sokat. Itt, a Parlamentbe. Oda, bele, neki. Esetleg éppen Fehér megye székhelyéről, Székesfehérvárról.
Az alig-nyelvérzékemet olyanok borzolják, mint a "két év múlvára", esetleg "ótától", a "sok vagy soktalan", esetleg a "szolidarítani". Ezeket hallva bizony én is csak alig maradok sokktalan. Művészet megérteni!
Az érthetetlen körmondatokban gyakran előfordul az "eszek, iszok, alszok", stb., de hangzott már el a "hazaárulni" és a "népgyilkolni" kifejezés is. Talán éppen harmincelsején…
Ilyen hibákat követnek el főembereink. Ez még azzal sem magyarázható, hogy az ember szok néha nyelvbotlani, különösen, ha folyamatába többször is hallhatóvá teszik a tévelyedésüket. Mindeme csupán akkorábbért zavaró, mert ugyan hogyan tudja egy mai fiatal ifjú, minek az lenni magyarnak, ha még saját szavát is úgy kimagyarja, hogy nem lehessen azt megérteni? Hiába, a leghangosabbak főember is nyelvficamhatnak, akkorígyen szok ez így vanikni.
Aki ezt nyelvújítva akarva jó kimagyar fejezve magát kicsavarintyúzta: én lenni.

Megerősítés

Káka tövén költ a ruca… Hogy ezt hányszor elmondtuk! Nem is volt addig semmi gond, amíg egyszer meg nem szólalt egy kisgyerek:
- Költeni a költők szoktak verseket!
Igaza van. Ráadásul a fióka kikel a tojásból. Tehát akkor rossz az egész, mert káka tövén kelt a ruca.
Most magammal vitatkoztam. Lehet, hogy kikel, de nem kelt a madár. Kelteni engem szoktak, reggelenként. Hiszen olyan jól tudok aludni! Van már 8 óra is, amikor kikelek az ágyból.
Kikelek? Nem! Tiltakozom! Nem vagyok búzaszem, hogy kikeljek. Sem pogácsatészta, hogy a tálból kikeljek. Én felkelni szoktam.
De egyáltalán nem vagyok egy felkelő típus. Nem azért, mert szeretek aludni. De nincs bennem semmi forradalmár hajlam. Felkelésekben eddig sem vettem részt – részben az aktuális forradalomtalan évek miatt – de később sem leszek olyan nagy hős. Nem veszek részt semmi felkelésben.
De ha már ilyen nyíltan bevallottam, hogy nem fogok részt venni semmiféle felkelésben, azt megígérem, hogy rendesebb leszek a reggeli felkeléskor. És ha idejében felkelek, még azt is megcsodálhatom, hogy milyen szépen kel a nap, a napsütésben hogy fejlődnek a kikelt magok. Ha éppen kedvem lesz, hát sütök egy pogácsát: a nagy tálban megkelesztem a tésztát. Addig, amíg az megkel, én szépen elmegyek bevásárolni. Ilyenkor aztán sokkal többet költök, mint kellene, de mit tegyek, ha ilyen vagyok. Kiköltekezve hazafelé menet egy kicsit gyönyörködöm a kelő napban. A konyhaablakon kinézve pedig lesem a rigófészket, ahol a pár olyan szépen költi a csibéit. Vajon kikeltek már?
A pogácsatészta szépen megkelt, a sütőben szépen pirulnak az apró falatkák. Én meg, mielőtt teljesen beleköltözök a keltetőgépbe, kézbe veszek egy könyvet. Találomra éppen Karinthyt húztam elő. Az ő költeményeit olvasgattam, de nem nagyon figyeltem rá. Egyfolytában az járt az eszemben, hogy ezeket a költeményeket vajon akkor írta, amikor reggel felkelt? És ő akkor mennyit költött? A boltban. Vagy verset? Vagy struccfiókát? És a bukta mindig megkelt?
És a forradalom is felkelt?
És…

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Esszé
· Írta: ZsuzsaMarietta
· Jóváhagyta: Medve Dóra

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 12
Regisztrált: 4
Kereső robot: 20
Összes: 36
Jelenlévők:
 · Aevie
 · galamboki
 · GoldDrag
 · Szati


Page generated in 0.0435 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz