Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Usgyika, a settenkedő

, 335 olvasás, nagyvendel , 2 hozzászólás

Sajgó lélek

Keletről pitymallik,
Hajnal akar lenni.
Felveti fejét a Nap,
Láttatja koronáját.
Fekszem az ágyon
Becsukott szemmel,
Mint rendesen.
Nem jött az álom
Hiába várom
Csendesen.
Surranó árnyék,
Aprócska léptek,
Halk neszezése
Jut el fülemhez,
Szemem hunyva hagyom.
Kis tenyerével
Simítja arcom,
- Melyik az?
Szigort színlelve
Kérdem, s összerezzen,
Mint ki tilosban jár
Halk szuszogással
Szeppenve áll.
Ágyam előtt.
- Te vagy?
Kérdem enyhülve.
- Igen, te vagyok!
Felel lelkesen,
De már fejét rázza,
Rájött a hibára.
- Nem, papa!
- Én vagyok,
- Alexa!
S könnyem csordul
A gyűrött párnára.

Megjegyzés: 2013. 01. 18.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Sajgó lélek
· Kategória: Vers
· Írta: nagyvendel
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 6
Regisztrált: 0
Kereső robot: 9
Összes: 15

Page generated in 0.0546 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz