Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Ébredés

, 304 olvasás, bacsol , 5 hozzászólás

Szerelem

Léptem nyomán a szobába beoson a reggel.
Az odabent lapuló csendben árnyakat vetít
a redőnyön áttört napsugár, s arany szegekkel
ágyunk fölé szivárványból szép kupolát feszít.
Közelről érzem párnádból párolgó illatod,
Megriadt álmod kusza tincseid mögé bújva
maradna még, s mintázna bőrödre sok csillagot
ráncolt lepedő nyomdával, s halovány pírt fújva.
Csészekoccanás csapta zajban fordul a kanál,
cukrot és tejszínt olvaszt fel faszén-feketében,
s a megszokott csersav-zománc íze ébren talál,
hála színes virága nő szívem szegletében.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Szerelem
· Kategória: Vers
· Írta: bacsol
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 19
Regisztrált: 2
Kereső robot: 11
Összes: 32
Jelenlévők:
 · Tollas
 · VDavid


Page generated in 0.0428 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz