Navigáció


RSS: összes ·




Ez+az: Állatmese?

, 349 olvasás, pigres , 0 hozzászólás

Gondolat

A kandúr egyszer útra kélt,
Mikor párt talált haza nem tért.
Saját családot alapított,
A családban pár magot hagyott.
Lassan és szépen meggazdagodott
A régi családnak hátat fordított.
Őneki nem tanítottak mást,
Csupán csak eggyet, az egérfogást.
Így amikor prédát látott,
Csak magára számított.
Megfogom és bekerítem,
Nem kell, hogy segítsen a testvérem.
Felteszem otthon az asztalra,
Egye, marja aki bírja.
Az öregek szolídan éltek,
A magánytól már nem féltek.
Még mindig a gyereket féltették,
Öreg koruk támaszát éltették.
A válasz erre a másik oldalról,
A vér volt mi ősei ellen tombolt.
Ki énnekem a két öreg?
Ezt nem, nem értem meg.
A dolguk volt, hogy támogattak,
Még el sem estem, már ott voltak.
Fáradt, eres kezüket nyújtották felém,
Nem, nem ezt sohase kérném.
Ettől azért felálltam,
Szépen meggazdagodtam.
Már nem félek semmitől,
Elköszönök őseimtől.
Nem kell hogy segítsetek,
Kívánom: Isten veletek.
Széketek kerekét együtt hajtsátok,
Lapos kerékkel sohase járjatok.
Látjátok és is segítő voltam,
Ezért volt, hogy idejében szóltam.

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Ez+az
· Írta: pigres
· Jóváhagyta: Medve Dóra

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 23
Regisztrált: 1
Kereső robot: 13
Összes: 37
Jelenlévők:
 · Erdossandor


Page generated in 0.0429 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz