Navigáció


RSS: összes ·




Vers: A szenvedés margójára

, 533 olvasás, Válóczy_Szilvia , 8 hozzászólás

Elmélkedés

Tudom, mit fájdalommal takart sebe rejt,
s kínokkal hált lelke odáz,
érzem mennyillatú boldogsága
elveszett már, s nem táplálja szíve,
mely haragban a világgal.
De a körforgás halad tovább,
elviszi oda is, hol félve mer a képzelet,
angyaltestű suhanások ringatják elárvult testét,
mely reszketeg csak egyet kíván,
oda vissza, hol megnyugodhatik.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Vers
· Írta: Válóczy_Szilvia
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 332
Regisztrált: 0
Kereső robot: 27
Összes: 359
Jelenlévők:
 · gazzo


Page generated in 0.352 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz