Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Őszi erdei séta

, 1317 olvasás, GerencserHajnal , 2 hozzászólás

Természet

Ősz van, gyere kedves, menjünk az erdőbe,
Szükség van ilyenkor egy kis töltődésre.
Ősszel az erdőnek pár örökzöld fája,
Ki tudja? Talán már a karácsonyt várja.

Színek kavalkádja sárgától bordóig,
Így fest a természet egész októberig.
Gyere tapintsuk meg a fák érdes kérgét,
Az egyik törzs sima, a másik? Mintha vésnék.

Ne félj, az erdő nem félelmetes, nyugi!
Nini! Ott egy mókus, amott meg egy nyuszi!
Gyere velem kérlek, leülünk egy padra,
Engedd, hogy hasson rád az erdő hangulata.

Csukd be a szemedet, mesélek most neked,
Ne törődj senkivel, tárd ki a lelkedet!
Próbálj ellazulni, nyugalom vesz körül,
Minden erdei élőlény neked örül.

Nyugodtan lélegezz, tudod, sok itt a fa,
Ezért az erdei levegő - mindig olyan tiszta.
A gerle békésen száll fel a jegenyére,
Gondolatban szállj vele, fel a magos égbe.

Jól van kedves, elég! Repülj, kérlek vissza!
Elmesélem neked, mi az őszi erdő titka.
Itt lakik egy manó, ki szeret festeni,
A szép őszi színeket a levelekre keni.

Meleg tónussal búcsúznak a fák,
Útra keltek már a fecskék, a gólyák.
Karolj belém, ideje indulni,
Hidd el, jól esik majd kicsit sétálgatni.

Puha avarszőnyeg takarja a földet
Léptünk zaja zavarja az őszi csöndet.
Itt egy megtévedt ibolya csalogat,
Gyere, menjünk oda, illata hívogat.

A harasztot nem messze vajon ki zörgeti?
Ki az, ki e csendet e percekben felveri?
A levelek alól – de aranyos – nini!
Feltűnik egy kicsi, kedves, tüskés süni.

Körülnéz, megriad, mivel észlel minket,
Szúrós labdaként gurul, s jelmeze védi meg.
Kárognak a varjak, szárnyuk kiterjesztve,
Ó, de megnőtt ezáltal a madarak terjedelme…

Megelevenedett hát az ősz természet,
Mivel a csendjébe a kis süni belépett.
Megrázza lombkoronáját a gesztenye,
Jaj! Idepottyant egy szúrós termés a fejemre.

Amott a tölgyesnek sárgállik levele,
Hull a sok Makk Marci, gyerekek kedvence.
Amott a távolban egy őzike kémlel,
Vajon az a nyuszi merre lehet éppen?

Itt e helyen levendula ontja az illatát,
Ugye érzed a nyugalmat, mit e növény ad át?
Szél is lengedezik, mutatja, hogy itt van,
A kemény földre ettől egy diócska koppan.

Zöld a kabátkája, ha leveti, megérett,
S e koppanásra egy mókus itt termett.
Az ég szürkének tűnik, búcsúzik az erdő,
El kéne indulni, mert letelt az idő.

Korán sötétedik, az idő hűvösebb,
Ősszel ezért az ember is nyűgösebb.
Majd amikor tél lesz, komor zord és hideg,
Idézd fel majd, kérlek e szép emlékeket!

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Természet
· Kategória: Vers
· Írta: GerencserHajnal
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 204
Regisztrált: 2
Kereső robot: 24
Összes: 230
Jelenlévők:
 · Fatyol
 · Sutyi


Page generated in 0.3718 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz