Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Mi magunk

, 219 olvasás, Daneel , 4 hozzászólás

Gondolat

A Télapó holnap feladja,
mert nem egy eszméért szeretik,
-ki akar ma már jónak lenni-
hanem mert tárgyakat visz nekik.

A jutalom elvárássá lett,
közben az ajándék rablánccá,
-kicsi dobozba zárt új barát-
mi csak addig szép, amíg vágysz rá.

Mondják, az ember nyughatatlan,
de mára inkább hangtalan lett,
-néhány sablon csak a választék-
mint akikből kifogyott a tett.

Közben a világunk változik,
minket meg lelassít valami,
-nemcsak lelassít, meg is butít-
kérdés, rajt tudunk-e maradni.

Nehogy addig adjuk át körünk
ebben a nagy életjátékban,
-sok a játékos, de nem mind szent-
míg valaki kinyögi: kész van!

Mi pedig bámulhatjuk bután,
ahogy kiteríti lapjait,
-vigyázz, négy ász diktatúrát ér!-
majd elmegy, őröket hagyva itt.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Vers
· Írta: Daneel
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 48
Regisztrált: 2
Kereső robot: 12
Összes: 62
Jelenlévők:
 · Aevie
 · Öreg


Page generated in 0.0478 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz